Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)
Marián M. - Puskás L.: A Barcsi borókás tájvédelmi körzet madárállománya (Aves). - Avifauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary (Aves)
jïhol a kocsányos tölgyes-nyíre s társulásba boróka, erdei fenyő és éger is vegyül, fejlett az aljnövényzet. Ebben a növénytársulásban él az erdei madarak legtöbb faja. Ezek, ökológiai igényeik szerint eltérő módon és időszakban használják az erdőt. /Természetesen az egyes fajok tartózkodási helyét élesen elkülöníteni nem lehet, mint ahogy az egyes biotópokat sem választja el éles határ./ Jellemző madárfajok: A. Az erdőben fészkelnek és ott is táplálkoznak: Hagy fakopáncs, kis fakopáncs, fekete harkály, széncinege /odulakók, odvasodó, öreg*állományokat kedvelnek./. Sárgarigó, vörösbegy, szürke légykapó, erdei pityer /szabadon fészkelők/. Berki tücsökmadár /nedves erdei réteken/. Réti sas, egerészölyv /csak zavarásmentes erdőrészeken/. B. Az erdőben fészkelnek, de az erdőn kívül táplálkoznak: Gerle, erdei fülesbagoly, seregély, pinty. C. Csak tavaszi-őszi vonuláskor tartózkodnak az erdőben: Kormos légykapó, szürkebegy. D. Csak télen laknak az erdőben: G-atyás ölyv, süvöltő, királyka, fenyőpinty. 2. Időszakos vízi élőhelyek. Sekély vizű, csekély kiterjedésű erdei tócsák, vízállások. Csapadékvízből és a szivárgó talajvízből táplálkoznak. Tavasz végére, nyár derekára kiszáradnak. Ilyenek a Nagyszállás-tó, Ki sszállás-tó, Kaburgya, Szűrűhel-folása nevű kis állóvizek, amelyeket egy természetes árokrendszer köt össze és vezeti le vízfölöslegüket a Tíva-tavakba. Mint ivó- és fürdőhelyek jönnek számításba az erdei madárvilág számára. 3. Állandó vízi élőhelyek. a. Sással, gyékénnyel, náddal benőtt tavak. Átlagos csapadékú esztendőkben nem száradnak ki, de vizük nagy részét a nyár közepére elveszítik.' Iszapos medrük nedvességét dús növényzet őrzi. Parti övezetükben tHbb^-kevésbé kifejlődött égeres díszlik. Ilyenek a Kis-Csirkota, Nagy-rCsirkota, Fekete-tó. Elsősorban a sás- és nádlakó madárfajoknak biztosítanak fészkelő, táplálkozó helyet. b. Láptavak. Többé-kevésbé szabad víztükrű, kisebb-nagyobb kiterjedésű, lá-r posodó erdei tavak, amelyek a körzet mélyebb helyein keletkeztek. Tipikus képviselőjén Nagyberek, amely egyben a tájvédelmi körzet egyik kiemelkedő természeti értéke és nevezetessége. Parti régiójában égeres /Alnetum/ mocsári tölggyel elegyedve, valamint zsombékos-égeres /Cariceto elongatae-Alnetum/ és zsombékos /§aricetum elatae/ díszlik. A vízfelületnek csak kis része nyílt víztükör. Nagyobb részét dús békalencses-rencés /bemneto-Utricularietum/, sulymos-tündérrózsás /Trapo-Nymphoidetum/ és tündérrózsás /Nymphaeetum albae/ lebegőhínár fedi. A sekélyebb vízben nagy foltokban nádas /Scirpo-Phragmitetum/ tenyészik. A nád helyét jobbára gyékény /Typha latifolia, T. angustifolia/ foglalja él. Jellemző madárfajok: A. Fészkelők: Kis vöcsök, tőkés réce, cigány réce, vízityúk', egerészölyv. Magas égerállományban: foltos nádiposzáta, nádirigó, őszapó. B. Táplálkozni járnak ide tavasztól őszig: Vörösgém, szürkegém, jégmadár. C. Alkalmilag jelennek meg: Böjti réce, bakcsó. c. Kis-Bók nevű holt ág. A Dráváról lefűződött, meredek- partú /Verespart/ 'Holt-Dráva. Ma már zárt, meglehetősen eutrofizálódott vizű "tó". Meredek partján 211
