Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Marián M. - Puskás L.: A Barcsi borókás tájvédelmi körzet madárállománya (Aves). - Avifauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary (Aves)

20-22 °C, leghidegebb a január -1 °C középhőmérséklettel. A napsütés évi átlaga 2000-2100 óra. Alapkőzete savanyú, néhol semleges kémhatású /pH=5,6-6,9/, mészszegény diluviális homok, amelyet az egykori uralkodó száljárás ÉÉUy-DDK irányú buckákban halmozott fel. A homok felszínén humuszos homoktalajok és rozsdabarna erdei talajok alakultak ki. A buckák közötti mélyedésekben - másodlagosan felhalmozódott, szubaërikus agyagrétegeken - láptavak, kiszáradó láprétekkel szegélyezett láperdők találhatók. A magasabb részeken cseres-tölgyesek maradványfoltjai,;iborókás-nyíresek, homokpusztai gyepek, ültetett erdei fenyvesek és akácosok vannak. Találkozik itt az atlanti elemeket tartalmazó dunántúli, a pontuszi vonásokat mutató alföldi és a balkáni szübmediterrán flóra. Homokpusztai növények épp úgy előfordulnak, mint lápi növénytársulások. A különleges talajtani viszonyok és a gyakran szélsőséges környezeti adottságokat képviselő növlnycönózisok által kialakított élőhelyeken eltérő ökológiai igényű, állatfajokat találunk. Állatföldrajzi szempontból a körzet állatfajai az Illyricum faunakörzet Praeillyricum faunajárásába tartoznak. Az: élőhelyek Kutatómunkánk során a tájvédelmi körzet madárvilágának számos biotópját vizsgáltuk. Közülük a legtipikusabbakat és jellemző madárfajaikat az alábbiakban mutatjuk be. 1. Szárazföldi élőhelyek. a. Borókás-nyíre

s ligeterdő /Junipero-Betuletum/. A Barcsi borókás legjellemzőbb növénytársulása, amely az eredeti cseres tölgyesek helyén, emberi hatás /irtás, legeltetés/ következtében alakult ki. Az állományalkotó boróka és nyír mellett elszórtan erdei fenyők és égerek tarkítják. Portrdkban elegyetíen nyíresek /Betuletum/ is kialakulnak. Legjellemzőbb megjelenési formája a Kuti-őrház /kutatóház/ körül és a pihenő parknak nevezett területen - a Pécs-Barcs főközlekezcl^si úton dél felé túlnyúlva - található. Jellemző madárfajok: lappantyú, tövisszúró gébics, zöld4ke, erdei pityer. b. Borókás homokpusztai gyep /Festuco-Corynephoretum juniperetosum/. A borókás-nyíre sek között, a homokbuckák tetején és oldalán alakult ki ez a balti jellegű puszta-típus. Néhol hiányzik a gyep és előtűnik a csupasz homokfelület.. Egyes foltokban magasabb termetű gyomok társulása is megjelenik. Felhagyott, régi legelők e területek. Az elmaradt legeltetés következményeként a környező növényasszociációkból a borókák gyors ütember.törnek elő és népesítik be a gyepet. Jellemző madárfajok: cigány csaláncsúcs, erdei pacsirta. •c. Borókás-erdei fenyves /Junipero-Pinetum/ és erdei fenyves /Pinion silvestris/. A borókás-erdei fenyő állomány jelentős területet foglal el, de szép számmal találhatunk telepített erdei fenyő foltokat is. Utóbbi faj természetes úton újul a területen, ezért a botanikusok feltételezik, hogy őshonos a? tájvédelmi körzetben /GALAMBOS 1981/. Ennek a hipotézisnek a terület madárállománya kialakulásának vonatkozásában is jelentősége van. Jellemző madárfajok: búbos cinege, sisegő füzike. d. Kocsányos tölgyes-nyíre

s /Querco robori-Betuletum/,„kőris, gyertyán elegyfákkal. Foltokban kocsányos tölgyesek, cseres konszociációkban díszlenek. 209