Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Józan Zs.: A Barcsi borókás fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) faunája, II. - The Aculeata (Hymenoptera) fauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary

thus BLÜTHG., Anthopnora acervorum squalens DOURS, Anthophora crinipes SMITH, Osmia ruf a fît,/. A negatívumok sorában meg kell említeni, hogy a borókás erdei biotópjaihan a tavaszi aszpektus méhfaj együttese igen szegényes. A Dél-Dunántúl erdeiben /Quercetum petraeae-cerris, Helleboro-Carpinetum/ a tavaszi aszpektusban igen jellemző néhány Andrena faj jelentős abundanciája, a fészekélősködő Nomada fajokkal együtt, melyekhez néhány Lasioglossum faj is társul, de az előzőekben említett Anthophora fajok is repülnek. Ezt a jellegzetes fajegyüttest a borókásban legfeljebb nyomokban észleltem. Az okokat keresve arra kell jutnunk, hogy a környezeti feltételek közül hiányzik a táplálkozáshoz szükséges megfelelő virágos növényzet. Pé±dául igen kevés helyen találtam meg az Eucera és Antnopno'ra fajok számára fontos Vicia fajokat, vagy a tavaszi Andrena fajok által tömegesen látogatott Capsella bursa-pastoris állományokat. A táplálkozási viszonyok mellett a szaporodáshoz elengedhetetlen fészkelőhelyek speciális volta korlátozza a között talajt igénylő fajok elterjedését. Az Andrena, Lasioglossum, Colletés, Anthophora fajok és fészeélőködőik számára szükséges löszpartok, mélyutak a borókásban hiányoznak. A nyílt homoki növénytársulások alkotta biotópok jellegzetes méhfaj együttest alakítottak ki. Itt .egy sajátos tápnövény csoportot figyelhettem meg: Jasione montana, Potentilla arenaria, Thymus serpyllum, Po

tentilla argentea, Eryngium campestre, Teucrium chamaedrys, Centaurea micranthos. A zárt -gyeptársulások és a szegélytársulások növényei közül a gyomként behatoló Taraxacum officinale, Stenactis annua mellett a természetközeli flórából a Daucus carota, Seseli varium, Silaum peucedanoides, Chrysanthemum vulgare, Vicia grandiflora, Sarothamnus scoparius volt a legjelentősebb táplálékforrás. A hűvösebb szegélytársulásokban a szegényes méhfauna a Crépis és Hieracium fajokat is látogatta. A mocsarak környékén a Lythrum salicaria és a Salix cinerea szerepe említhető meg. A Solidago gigantea területnyerése mindenütt tapasztalható. Ez a tájidegen flóraelem a fullánkos faunának egyik fontos tápnövénye a nyári aszpektusban. A kötöttebb talajokon a Megachilidae fajok egyik fontos tápnövénye a Lotus corniculatus. A borókásban ez alárendelt jelentőségű. A ruderális biotópokban - melyek a tájvédelmi körzet lakott területekkel érintkező peremein találhatók - fontos szerepük van a Ballota nigra és Carduus nutans fajoknak. Kisebb jelentőségű tápnövények kőzett megemlíthető a Minuartia viscosa, Gipsophila muralis és az Allium flavum. A gyűjtött fajok jegyzéke A felsorolásban csak az újabban ismertté vált. lelőhelyeket sorolom fel. A gyűjtött fajok faunisztikai értékelését is megadom. A lelőhelyeket az 1. ábrán megadott számozás szerint csoportosítom, a kettőspont után a gyűjtés adatait /dátum, példányok száma/. SPHECOIDEA Sphecidae Sphecinae Ammophila terminata mocsaryi FRIVALDSZKY, 1876 /=apicalis BRULLÉ, 1839 nec GUÉRIN-MÉNEVILLE, 1835/ - 1: 1983.

VI.30. 1 в, 6: 1983.

VI.30. 1 â, 18: 1983 .V. 17. 1 о*. - A törzsalakot a Kanári-szigetekről ismerjük. A Frivaldszky által leírt alfaj Dél- és Közép-Európában Nyugat-Ázsiáig elterjedt. A Kiskunság homokvidékén is meglehetősen elterjedt /JÓZAN 1985a/, a Dunántúlon ritkább. Ammophila campestris LATREILLE, 1809 - 5: 1983.

V.17. 1 o*, 17: 1983.

VI.26. ló*. 180