Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Józan Zs.: A Barcsi borókás fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) faunája, II. - The Aculeata (Hymenoptera) fauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary

1. ábra. A Barcsi borókás tájvédelmi körzet ttérképvázlata a gyűjtőhelyekkel. 1: Darány, temető, 2: Régi darányi temető, 3: Nyíres-borókás Bárány közelében, 4: Autóspihenő környéke, 5: Kuti-őrház /kutatóház/, 6: Erdőszegély a Kuti-őrháztól nyugatra, 7: IX. halastó, 8: Erdészlak környéke, 9: Középrigóc vasútállomás, 10: Erdészeti szakiskola, 11: Szegélytársulás a^ volt kaposvár-barcsi vasútvonal mentén, 12: Elektromos távvezeték nyiladékja, 13: IV. és V. halastó, 14: Nagyberektől nyugatra erdő, 15: Nagyberek nyugati pairtja, 16: Volt araonyospusztai vasúti megálló, 17: Postaút, 18: Kolompérosi út a Kerek-tó közelében, 19: Kolompérosi út a Kaszánál, 20: Homoki gyepek a Kolompérosi út déli végénél, 21: Darány, a község északi házai közelében. Abb. 1. Kartenskizze der Barcser Wacholderheide mit d-en Sammelstellen. gyűjtések a tavaszi aszpektus idején nem voltak elég rendszeresek. A legjellegzetesebb eltérés a Barcsi borókás és Bócsa-Bugac faunájában mutatkozott. A Kiskunság e jellegzetes homokvidéke jól elkülönül vizsgált területütj.ktől a Colletés, Dasypoda, Megachile, Anthidium es Coelioxys, valamint a Bombus fajok magasabb számával. A borókásban ezzel szemben magasabb az Andrena, Sphecodes és a Nomada fajok száma /2. táblázat/. Az előző csoportban több a mediterrán és a pusztai faunaelem, míg az utóbbiban magasabb a palearktikus és euroszibériai fajok részaránya. Ez jól jellemzi a két fauna sajátos vonásait. A 3. táblázatban összehasonlítjuk a Barcsi borókás és a KNP három részegységének faunáját a fajok állatföldrajzi jellege alapján. A borókás faunája jellegzetes vonásokkal különül el a kiskunsági faunától. A palearktikus, euro szibériai, európai, észak- és közép-európai elterjedésű fajok számaránya a borókásban nagyobb. Különösen feltűnő ez az eltérés az európai fajoknál. Ezek között zömmel a legszélesebb ökológiai tűreshatárúakat /hypereuryöcikus intermedier/ találjuk meg. Az euroszibériai faunaelemek túlsúlya a bugaci faunával összevetve a legjelentősebb. A hideg- és nedvességkedvelő észak- és közép-európai fajok részesedése jól mutatja a Barcsi borókás faunájának sajátos arculatát. A mediterrán fajok részesedése a kiskunsági faunában sokkal magasabb, a kü178