Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Nógrády S.: A Barcsi borókás tájvédelmi körzet tegzesfaunája (Trichoptera). - Caddisflies of the Barcs Juniper Woodland, Hungary (Trichoptera)

A Barcsi borókás tájvédelmi körzet tegzesfaimája (Trichoptera) NÓGRÁDI Sára A tájvédelmi körzet tegzeseiről eddig egyetlen önálló közlemény jelent meg, amely mindössze 28 faj itteni előfordulását sorolta fel /ÚJHELYI 1981a/. Ezen kívül néhány más cikk is megemlített egy-két adatot a területről /ÚJHELYI 1981b, 1982, 1983/. A vizsgált, mintegy 3400 hektáros területre jellemző a sok víz, elsősorban mocsarak, lápok, valamint halastavak. Ezek az utóbbi években gyors kiszáradásnak indultak, s ezzel együtt vegetációjuk és állattársulásaik is tönkrementek vagy legalábbis efelé tartanak. A terület tegzes faunáját 1976-1979. között elsősorban fénycsapdákkal vizsgálták, valamint alkalmilag eltett tegzes anyagot dolgozott fel ÚJHELYI /1981a/. Itt került elő az egyik első hazai Platyphylax fruenfeldi BRAU., 1976-ban. Szerző a terület trichopterológiai vizsgálatába 3 évvel ezelőtt kapcsolódott be. 1982. elejétől rendszeresen és kyantitatíve megőrizték a tegzes anyagot, emellett a gyűjtőhelyeket is vizek mentén jelölték ki. Első vizsgálati évében, 1982-ben a Nagyberek mellett gyűjtött. E mocsár 1982. év végi kiszáradása után a következő évtől a legfelső /I. számú/'halastó gátján kezdte meg rendszeres gyűjtéseit, itt 2 év alatt 19 alkalommal lámpázott, többnyire 250 wattos higanygőzlámpával. A korábban igen érdekes Csikota és környékének mocsarai a vizsgálati években már szárazak voltak, így ott nem volt érdemes gyűjteni. 3 év alatt 5000 tegzes példányt sikerült gyűjteni, s ÚJHELYI /1981a/ adatait is beszámítva, az innét ismert fajok száma 65. A teljes gyűjtött anyagot az angol nyelvű szövegrész tartalmazza. 3 faj a magyar faunára újnak bizonyult. Ezek: Orthotrichia tragetti MOSELY, Oxyethira flavicornis PICTET és Micrasema setiferum PICTET. Részletesebben egy közeljövőben megjelenő cikkében tárgyalja ezeket /NÓGRÁDI 1985/. Néhány más fajhoz is kommentárt fűz. E fajok nálunk eddig csak egy-két alkalommal szerepeltek a szakirodalombán. A fajok ökológiái összetételét vizsgálva megállapítható volt, hogy a 65 fajból 37 álXóvizekben /vagy ezekben is/ fejlődik. Ezek adják a legnagyobb tömeget: Ceraclea dissimilis STEPH., Leptocerus tineiformis CURT., Orthotrichia tragetti MOSELY, Agraylea sexmaculata CURT. A folyó vizekben fejlődők közül gyakori faj a Setodes punctatus FABR., ez.valószínűleg a halastó közepének lassú áramlású vizében fejlődik. Nem lehet pontosan kideríteni több pataklakó faj fejlődésének színterét, hiszen a közelben lévő egyetlen patak, a Rigóc-patak gyakran kiszáradt az utóbbi időben, 10 km-es belül azonban más patakok is vannak, azokban is fejlődhettek ezek a fajok. A dolgozatot ábrák és táblázatok egészítik ki. Authoress' address: Dr. Sára Nógrádi Р. 0. Box 347 Nat.-Hist. Department of Janus Pannonius Museum H-7601 Pécs Hungary 134