Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)
A típus távlati erdőgazdálkodás szempontiából nagyobb jelentőséget nyerhet. A Zselic Tölgyeinek kiterjedt patakmenti magassásos rétjei egyelőre erdészetileg felhasználatlanok, holott. - mint azt több gyakorlati példa is bizonyítja javarészük erdőgazdaságilag hasznosítható lenne, elsősorban Crex acutiformis típusú nedves égerligetek formájában. Az éger ugyanis rendszerint nagyobb nehézség nélkül, jó eredménnyel telepíthető ezeken a magassásréteken és ebben az esetben a Carici-AInetumnak megfelelő erdőtípus, illetőleg erdőtársulás alakul ki. Dél-délkeleteurőpai elegyes keményfaligetek /Ulmion/ OBERD 53, SIMON 57/. Síkvidéken, vagy domb- és hegyvidékek szélein rendesen a nagy európai folyók felső ártéri szintjein, ritkábban kisebb folyóvizek mentén kialakult, keményfafajok alkotta magasnövésű szálerdők, ún. kemány.faligetek, melyek egész Európa síkságain elterjedtek, leggazdagabban azonban a Duna vízgyűjtő területén. OBERDORFERnél /1953/ az Alno-Ulmion csoport alá tartozik. Önálló asszociációcsoport-rangra BIMOH /1955 mscr. 1957/ emeli, újabban ismét alcsoportként az Alno-Padion alá vonják. Jellemző fajai SIMON szerint az É.Alföldön a következők: TJimus campestris » U.laevis, Ophioglossum vulgatum, Oenanxhe banatica, Euphorbia stricta, Vitis silvestris, Cerastium silvaticum , Pritillaria meleagris, Gagea lutea, és G.spathacea. 3. Fraxino pannonicae-Ulme tum Területünkön - dombvidékről lécért szó - a társulás kialakulása nem"tipikus, és így csak két csoportkarakterfaj fordul elő. Elősegítik viszont 'felismerését és más társulásoktól való elkülönítését a helyileg jellemző fajok, mint Carex strigosa, Leucojum aestivum, Asperula rivális, Petasites hybridus, Pimpinella major, Aethusa cynapium, Impatiens noli-tangere, Inula helenium, ïorilis japonica ebb. A tölgy- kőris- szil-ligeterdők legszebben a nagy folyók ártereinek erősen kötött öntéstalajain alakulnak ki. A Dél-Dunántúlon a Duna Baja-Mohács-i szakaszán és a Dráva mentén találjuk a legtipikusabb állományokat /KÁRPÁTI 1957/. A Zselic dombvidékén kialakult állományok több szempontból is átmeneti jellegűek. Egyrészt a dombvidék jelentős szubmontán hatásai folytán a Pagetalia elemek szokatlan gazdagsága, másrészt illír elemekben való viszonylagos szegénysége cönológiailag és földrajzilag egyaránt határ-helyzetűvé teszik. Leginkább az Ormányságra nyíló völgyek alsó szakaszában találhatunk típusos keményfaligeteket Csertő, Patosfa, Mozsgó, Szigetvár körzetében. Termőhely: Talajviszonyai eltérnek a szokásostól. Mély, a felső rétegeiben morzsalékos, jól szellőzött, erősen humuszos lejtőhordalékon találjuk legtöbbször állományait. A szelvény csak 5C cm mélységben válik erősebben kötötté. Tavasszal rövid ideig víz borítja a talajt, ez azonban hamar eltűnik és a talajvíz elég gyorsan alásüllyed 1-1,20 m mélységig. Növényzet: A társulás lombkoronaszintjében leggyakrabban a kocsányos tölgy uralkodik; a mezei szil, a magyar kőris és a mezei juhar meglehetősen alárendelt szerepet játszik. A nedves típusban legtöbbször a fekete nyár alkot lombkoronaszintet, Cserjeszintje rendszerint jól fejlett, különösen a Brachypadiumos ti60
