Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)
tájban más növényfajok között más versenykörülményekkel találkozik, ami igen sok esetben megváltoztatja az illető növényfaj indikátor jellegét. így pl. számos, Középeurójában a szubmontán övtől a szubalpin régióig egyaránt elterjedt bükkösnövény az Illyricumban már csak a montán vagy a szubalpin övben képes megélni /Phyteuma spicatum, Hordelymus, Festuca altissima/. Általában az ökológiai jelzőnövények és fajcsoportok egy-egy fejlődéstörténetileg egységes területre - vagy arra is csak részben" - érvényesek. Mindezen érvek ellenére - melyek az irodalom áttanulmányozásából önként adódnak - a középeurópai szerzők túlnyomó része MOOR felfogását osztja. Hasonló véleményen van TÜXEN /i960/ is, aki a Fagion illyricumot az elavult földrajzi szemlélethez való visszatérésnek minősiti. Hem vitás, hogy a a korábbi szemlélet, mely a földrajzi tényezőt döntő jelentőségűnek tekintette az asszociációk elhatárolásában, káros túlzásokra vezetett és az utolsó évtizedben kialakult asszociáció-fogalom, mely a termőhelyi-ökológiai tényezők által előidézett florisztikai különbségeken alapul, helyesebb, homogénebb értelmezéshez vezetett. Ennek a szemléletnek az egyoldalúsága azonban éppoly káros lehet, mint a másiké volt, és nem szabad abba a hibába esnünk, hogy termőhelyökológiai szemüvegünkön keresztül szem elől tévesztjük a vegetáció fejlődéstörténetében mutatkozó alapvető különbségeket. Véleményem szerint a földrajzi és ökológiai tényezők szembeállítása mindenképpen helytelen. A földrajzi jelleg u.i. két tényezőcsoportból áll. Az egyik a történeti tényező komplexus, a másik az illető terület földrajzi sajátságaiból adódó termőhelyi, azaz ökológiai tényezőcsoport. Lényegét tekintve azonban a történeti tényezők is ökológiaiak, mert a történeti tényezőkön azoknak a környezeti viszonyoknak az összességét értjük, amelyek a földtörténet során időrendben követték egymást - azaz egy paleoökológiai szériest - amelynek a mai ökológiai és cönológiai állapot egyenes folytatása és eredménye. És holnap már ez is történeti, azaz földrajzi tényező lesz. E két tényező csoport tehát nem zárja ki, hanem ellenkez'leg, feltételezi és kiegészíti egymást. Annak okát, hogy mégis lépten-nyomon a "földrajzi vagy ökológiai" problémával találkozunk a cönológiai rendszerekben, a kategóriák elégtelen számában és azok eltérő értelmezésében látom. Erre még később külön kitérek. A fentiekből nyilvánvalóan kitűnik, hogy az u.n. földrajzi és ökológiai tényezők közt nincs alapvető különbség, következésképpen a növénytársulások osztályozásában is mindkettőnek megfelelő mértékben szerepet kell kapnia. Elvi akadálya tehát nincsen annak, hogy - florisztikailag indokolt esetekben - a fejlődéstörténeti tényezők alapján tagoljuk a rendszert. Hincsen ennek formai akadálya sem, hiszen a rendszerben már eddig is számos ilyen vikariáns asszociációcsoportot találunk. Pl. a délnyugat -európai Buxo-Quercion, a középmediterrán Ostryo-Carpinion, a keletbalkáni Syringo-Carpinion és a Krim-kaukázusi Junipero-Quercion mindegyike hasonló ökológiája, de fejlődéstörténetileg s így florisztikailag is erősen különböző asszociációcsoportok. MOOR rendszerében is találunk földrajzi elnevezésű vikariáns asszociációcsoportokat, mint Alnion lusitanicum, Rubion subatlanticum stb. Az 1962-es stolzenaui symposionon felmerült az acidofil lomboserdők két vikariáns sorozatba való osztásának szükségessége /Quercetalia robori-petraeae és Pino-Quer cetalia/. S végül maga BraunBlanquet javasolta a vikariáns osztályok összefoglalására alkalmas új kategória, az osztálycsoport bevezetését. 44
