Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

3. A készitett felosztás az illír bükkösök elterjedésének peremvidékén és nem a középpontjában - értsd: jugoszláv kutató munkájaként - készült. Mivel magam tudomrnyos állításokat tudományos eredményekkel - és nem kifogásokkal - szoktam cáfolni, türelmesen vártam, hogy a közben eltelt 15 esztendő alatt GLAVAÖ és munkatársai elkészítik azt a többezer hiányzó növénycönológiai felvételt, amelyek birtokában meggondolatlanul elsietett rendszerezési kísérletem méltó sorsára jutva porrá zúzatik. Nem ez történt. Az elmúlt időszak során mindössze 200-250 új felvétel került közlésre jugoszláviai bükkösökről és gyertyános-tölgyesekről, és ezek mindegyike könnyedén beosztható az általam felállított rendszerbe. Annak eldöntésére pedig egyre kevesebb a remény, hogy a szubmontán bükkösök és gyertyános tölgyesek közti csekély különbség antropogén behatás eredménye volna, - mint azt GLAVAC állítja - mivel ebben a vegetációs zónában alig van esély érintetlen állományok fennmaradására. A 3. pontban felsorolt kifogása GLAVAÏ-nak, miszerint rendszeres cönológiai áttekintés csak központi helyzetből irható meg, két okból is támadható. Először azért, mert az ilyenfajta a priori tételek egyáltalán nem bizonyíthatók és csak arra jók, hogy megcáfolják azokat. Másodszor azért, mert figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy mindenfajta entitás felállításának lényeges momentuma az elhatárolás, amely éppenséggel nem a központi, hanem a határhelyzete állományok összehasonlító vizsgálatával dönthető el. Tudományos cáfolat híján GLAVA.6 megismétli kifogásait I.HORVÁT nagy poszthumusz müvében /1974:415-416/, megtoldva azzal, hogy ELLENBERG is problematikusnak tartja az uj asszoc iónevek alkalmazását. Végül arra hivatkozva mentegetik tudományosnak kevéssé nevezhető magatartásukat, hogy a BORHIDI /1963, 1965/ és SOÓ /1964/ által használt társulásneveket teljesen mellőzik, - hogy ez volt I.Horvát utolsó kívánsága. Ez az állítás már azért is igen sajátos, mert I.HORVÁT már nem ismerhette BORHIDI és SOÓ idézett munkáit. A bükkösök felosztásának kérdése Az illír bükkösök cönológiai elválasztását a középeurópaiaktól Fagion illyricum néven I.HORVÁT már 1938-ban felveti és javasolja.Ez az eredeti gondolat azonban szinte teljesen visszhang nélkül maradt a középeurópai cönológusok körében, még a Jugoszláviával szomszédos államokban is. Legtöbben egy, vagy néhány florisztikailag elkülönülő területi asszociáció cönológiai túlértékelését látták a Fagion illyricumban. Kétségtelen tény, hogy I.Horvát valóban 3 területi asszociáció alapján állította fel ezt a csoportot. Az idő azonban igazolta elképzelésének helyességét, és a rohamosan gyarapodó bükkös felvételi anyagból egyre nyilvánvalóbb lett, hogy itt többről van szó, mint néhány területi asszociációról. Ennek ellenére újabban is MOOR - különben igen kiváló - nagy kritikai áttekintésében /i960/ is csupán azt állapítja meg: "Das Fagion illyricum umfasst drei Gruppen von Assoziationen, nämlich Fagetum, Aceri-Fagetum und QuercoCarpinetum, die alle in mehrere regionale Gebictsassoziationen gegliedert sind." Végkövetkeztetésként pedig ezt vonja le: "Nach meiner Meinung ist das Fagion silvaticae nicht zu unterteilen, da die unterscheidenen Assoziationsgruppen nur knapp mit Differenzialarten zu kennzeichnen sind, und deshalb höchstens den Rang von Unterverband erlangen." Látni fogjuk, hogy ez a megállapítás a Fagion illyricumra vonatkozóan egyáltalán nem állja meg a helyét. 42