Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)
Sneznik-havas erdőiről és BLEĈIC /1958/ monográfiája a montenegrói Piva-völgy erdőtársulásairól. A hercegovinál Velez hegységből FUKAREK tanulmánya adott áttekintő vegetációs képet. Szlovéniában WRABER kutatásai tisztáztak számos problémát. 1954es tanulmányában a szlovéniai Karszt erdőiről ad áttekintést, majd 1960-as munkájában megkísérli modern szemléletű cönológiai rendszerbe foglalni Szlovénia és Horvátország erdőit. További két tanulmányában /1961, 1962/ a szlovéniai dombvidék gyertyános-tölgyeseiről, valamint Bosznia és Hercegovina gesztenyéserdőiről írt tanulmányt. A szlovéniai magashegységek nagy összefoglaló bükköstanulmsnyát KOSIÉNAK köszönhetjük, aki több új zonális bükkös asszociáció leírásával bővítette a Fagion illyricum rendszerét. Magyar részről főleg az 5o-6o-as évek kutatásai járultak hozzá az illír bükkösök problematikájának tisztázásához. PÓCS már 1955-bc -mondta,- hogy a DNy-Dunántúl bükkösei és gyertyános-tölgyesei a Fagion ill. rumhoz tartoznak, majd később ezt a megállapítást BORHIDI /1958/ az egész Dél-Dunántúlra kiterjesztette. Ezeknek az. eredményeknek a részletes kifejtése PÓCS és BORHIDI részéről több dolgozatban is 1960-ban látott napvilágot, s alapul.szolgáltak SOÓ újabb florisztikai-növényföldrajzi beosztásához /i960/ és cönológiai rendszeréhez /1962/. így tisztázódott az is, hogy HORVÁT A.O. másfélévtizedes mecsekhegységi cönológiai kutatásai /1946-1962/ is a Fagion illyricumra vonatkoznak. A felsorolt munkákban az illír bükkösökről 850 cönológiai felvétel állt rendelkezésünkre, amelyek alapján kidolgoztam a Fagion illyricum csoport földrajzi elhatárolását és cönológiai rendszerét. Az asszociációcsoportot az alábbi 4 alcsoportra osztottam /BORHIDI 1963/: Fagion illyricum Ht 38 Primulo-Fagion Borhidi 1963, szubmontán bükkösök és gyertyánostölgyesek Lonicero-Fagion*. Borhidi 1963, montan és szübalpin bükkösök Ostryo-Fagion Borbidi 1963, sziklai bükkösök Fago-Colurnion Borhidi 1963» törökmogyorós bükkösök Ezt a rendszertani tagolást a legkisebb cönológiai egységekig kidolgoztam, differenciális táblázatokkal elláttam, minden egységről cönológiai és ökológiai leirást ill. jellemzést adtam /1965/. Az elkészült és három részben közölt monográfiát nagyobbrészt pozitívan értékelte a szakirodalom.Elsőnek GAMS reagált egyetértően, majd SOÓ nagy monográfiája az európai bükkösök területi felosztásáról /1964/ veszi át teljes egészében, változtatás nélkül, az illír bükkösökre vonatkozó megállapításaimat. A Lonicere-Fagion alcsoportot PASSARGE fogadja el /1966/, az Ostryo-Fagion-t és a Fago-Colurnion-t pedig - hosszas lelkitusa után - monográfiám leghevesebb bírálója, GLAVAĈ is érvényesnek ismeri el /in: HORVÁT—GLAVAC-ELLENBERG,1974/. GLAVAĈ", - aki I. HORVÁT tudományos hagyatékának sajtó alá rendezésével lett megbízva, - munkámat valamiféle "belügyekbe való beavatkozás" gyanánt értékelte, és tiltakozó jegyzéki stílusban tette azt bírálat tárgyává /meglehetősen hosszú várakozás után, 1968-ban/. Kifogásait az alábbi 3 pontba sűrítette: 1. A rendelkezésre álló cönológiai felvételi anyag nem elegendő a délkeleteurópai bükkösök rendszeres áttekintésére. 2. Az eddigi felvételi anyagban a természetes és antropikusan befolyásolt erdők összekeverednek, s ez .az oka a gyertyános-tölgyesek és bükkösök szétválasztásában mutatkozó nehézségnek. 41
