Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

Néhány általános cönológiai kérdés Az illir bükkösök kutatásának története Az adriai országok színes és - európai viszonylatban - hasonlíthatatlanul gazdag növényzete már a növényföldrajzi kutatások kezdetén felkeltette a botanikus kutatók érdeklődését. A múlt század végétől meginduló florisztikai kutatások és formációleírások' ugyan elsősorban a sajátságos örökzöld növénytakaróra és xero-termofil bokorerdőkre terjedtek ki, 'néhány leírás és flóralista már az illír bükkösök több jellegzetes vonását is megmutatta /BECK, ADAMOVIC, MUER/. A harmincas években meginduló növénycönológiai kutatások nyomán az illír bükkerdőkről is egyre részletesebb és alaposabb képet nyerhettünk. A sort AICHINGER könyve nyitja meg /1933/, melyben a Karawankák bükköseiről ad cönológiai elemzést, majd I.HORVÁT alapvető jelentőségű* nagy tanulmánya következik, /1938/, melyben a Horvát Középhegység /Horvatsko-Zagorje/ a Zágráb és Karlovac környéki dombok, valamint a Pljeŝevica és Velebit hegységek erdeit dolgozta fel. Itt veti fel először az illír bükkösök önálló asszociációcsoportba sorolásának gondolatát és rövid, de alapos indoklását, mely azonban általában elkerülte a külföldi kutatók figyelmet. A szomszédos szlovéniai területek erdőiről T0MA2I6 /1939/ tanulmánya ad először cönológiai képet. A második világháború alatt is tovább folyik a kutatás; I.HORVÁT /1941-42/, KNAPP /1943/ a Keleti-Alpok számos pontján felvételez gyertyános-tölgyes-, bükkös-, jegenyefenyves-, ésszurdokerdőket, melyek egy része szintén illír jelleget mutat. Egy évvel később ugyancsak Krapp Belgrád mellől és a Szerb Érchegységből közöl bükkös felvételeket. Az utolsó 15 évben egyre intenzívebbé vált a kutatás, s az- addig cönclógiailag ismeretlen Dél- és Kelet-Jugoszláviából is egymás után jelentek meg az erdőtanulmányok. RUDSKI /1949/ dolgozata a Belgrádtól délre húzódó Ŝumadija nevű középhegység erdőasszociációit ismerteti, GREBBNSOIKOV /l95o/ a szerbbolgár határon húzódó Stara Planina erdőit tanulmányozza. Az egyre növekvő felvételi anyag módot nyújt arra, hogy HORVÁT 1950-ben cönológiai rendszerbe foglalja Jugoszlávia erdőit, s a Pagion illyricum csoportot most már explicite is felállítsa. CERNJAVSKI ugyanebben az évben erdőtipológiai összefoglalást ad Jugoszlávia bükköseiről. 1951-ben EK tanulmányai az addig ismeretlen macedóniai gyertyános-tölgyes és bükkös erdőkről adnak qualitativ leírást. A következő évek főleg a szerbiai bükkösök kutatását viszik előre. JOVAEOVIC és PUNJIÓ /1959/ a Belgrád környéki erdőkről, GAJIÓ a Maijen Planina /1954/, majd a Rudnik-fennsik erdőit ismerteti /1956/. MISIÓ és P0P0VIĈ a közép-szerbiai Kcpaonik hegység bükköseiről adnak képet /1954/, mig RAJEWSKI és EORISAVLJEVIC" a Kopaonik tölgyes és gyertyános-teÍgy

es erdőit elemzik cönológiailag. Különösen értékes JOVANOVIC 1955-ben megjelent két mintaszerű tanulmánya, melyekben a kelet-szerbiai Rtanj és a dél-szerbiai Suva Planina erdőiről ad igen alapos, korszerű cönológiai tanulmányi;. Ugyancsak figyelemreméltó munka GIGOV dolgozata /1956/ a Gredeliöka-szakadék bükköseiről, valamint két további tanulmány: BORISAVLJEVICJOVANOVld-DUNJIC és MIŜIC dolgozata /1955/ a Belgrád feletti Avala hegység, és JANKCVTĈ és MISid nagy tanulmánya /i960/ a Fruskagora erdeiről. Jelentős mértékben gazdagította ismereteinket TREGUBOV tanulmánya /1957/ a szlovéniai 40