Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

egyrészt a legeltetés, másrészt az erdősítés következtében rohamosan eltűnőben vannak. A másik társulás egy még bővebben nem elemzett Bromion jellegű irtásrét, mely dombhátak erdőszélein, szegélytársulásként jelentkezik. Valószínűleg azonos a ZÓLYOMI által /1951/ Cytisc-Brachypodietum pinnati néven elnevezett aszszociációval. A gyakran cserjésekkel tarkított gyepben a Cytisus supinus és nigricans, ritkábban a C.austriacus mellett Coronilla varia, Teucrium chamadrys és Astragalus onobrychis állandóbbak, mig a domináns faj a gyepalkotó Erachypodium pinna

tum. A terület erdőtársulásait zonalitás szempontjából két nagy csoportba oszthatjuk, a zonális gyertyános-tölgye

s és bükkösök, valamint az azonális ligeterdők csoportjába. Extrazonális erdőtársulások előfordulása a területről ismeretlen illetőleg annyira fragmentális jellegű*, hogy előfordulásuk vitatható. Amennyiben a területen természetes állapotú, őshonos tölgyes asszociáció jelenlétét sikerül minden kétséget kizáróan megállapítani, úgy ez feltétlenül extrazonális lenne, miután klimatikus tölgyes-öv a területen nincs. Két klimax erdő-övet állapíthatunk meg a Zselicben. A nyugati és középső részeken egy szubmontán bükkös zónát, mig a többi részeken dombvidéki, gyertyános- kocsánytalan tölgyes-öv uralkodik.Ezek az övek a csapadék és hőmérsékleti viszonyokkal összhangban vannak,amint az a Walter-diagrammokból és Magyarország klímazonális térképéből is látható. /BORHIDI I960, 1961/. A Dél-Dunántúl kutatásának egyik legjelentősebb eredménye, e vegetációs övek megállapításán messze túlmenően az volt, hogy kimutatta a Dél-Dunántúl gyertyános-tölgyes és bükkös erdeinek fejlődéstörténeti-genetikai kapcsolatát a nyugat balkáni, illír bükkösöwel, illetőleg a florisztikai-'hasonlóságot annak növénytársulásaival.Ez a felismerés vezetett a már 1938-ban I.Horvát által elkülönített Eagion illyricum csoport elfogadásához és helyes értékeléséhez /BORHIDI I960, 1962, 1963, 1965, 1968, PÓCS i960, SOÓ i960, 1962, 1963, 1964/. Az azonális erdőket három ligeterdő társulásba foglalhatjuk össze. Ezek közül kettő égerliget, egy pedig tölgy-szil-kőrisliget. Láperdő vagy lápcserjés a területen nincs, bár a Carici acutiformi - Alnetum kétségtelenül átmeneti helyen áll a valódi hegy- és dombvidéki égerliget /Aegopodio-Alnetum/ és az égerláp között; SOÓ /1951/ eredetileg láperdőnek is írta le. A természetes erdőtársulások mellett kis mértékben helyet kapnak a kulturerdők is, melyek helyenként a táj képében is meghatározó jellegűek. Ilyenek a sokfelé előforduló elegyetlen, vagy tölgyelegeyes erdei fenyvesek, elegyetlen kocsányos és kocsánytalan tölgyesek, valamint cseresek, ritkábban akácosok, nyárasok vagy különböző exoták. Ezekkel az erdőkkel és a fafajok területi felhasználásának értékelésével a negyedik főfejezetben, a gyakorlati részben foglalkozunk. Egyes telepített állományokban, melyeknél a termőhelynek megfelelő őshonos fafajjal erdősítettek, folyamatban van a természetes asszociáció újra kialakulása, mely folyamat megfelelő hosszú vágásforduló esetén az állomány vágásérettségi koráig legtöbbször be is fejeződik. A Zselic területén előforduló természetes növénytársulásokat az alábbiakban mutatjuk be a növánycönológiai rendszerben So'ó áttekintései alapján /SOÓ: Systematische Übersicht der pannonischen Pflanzengesellschaften I-7I-. 1957, 1959, 1961, 1962, 1963/.