Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

A feltalaj szerkezete már a láptalajokra emlékeztetően morzsalékos szerkezetű, laza. A humuszos szint alján glejesedés és rozsdakiválás jelentkezik, A Zselic általános növényföld rajza A terület botanikai kutatásának története A Zselic növénytani kutatása 1799-ben, KITAIBEL baranyai útjával veszi kezdetét /Iter baranyense 1799 ap.GOMBOCZ 1945/, amikor augusztus 8-16-ig egy hetet tölt Szigetvár környékén és Patosfa, Somogyhatvan, Apáti, Csertő, Szenttamás, Szentlászló, Kishárságy, Mozsgó, Magyar- és Németlukafa településeinek érintésével a Dél-Zselicben végez botanikai kutatásokat. Ez alkalommal 130 növényadatot jegyez fel, köztük a terület több nevezetes növényét, mint Vicia oroboides, Tilia argentea, Pinus silvestris, Dián

thus barbatus, Ruscus aculeatus és hypoglossum, Vicia silvatica stb. Néhány további érdekes adatát azonban mindeddig nem sikerült megerősíteni, mint a Scopolia carniolica, Linum flavum és Melissa officinalis, mig a Csertő mellől közölt Festuca ametbystina adat nagy valószínűséggel téves. A botanikai feljegyzések mellett számos értékes adatot találunk az alapkőzeti és talajviszonyokra, a birtokviszonyokra, a mezőgazdasági és erdészeti termelésre, malmokra, csárdákra, postakocsiállomásokra, népszokásokra, tájnevekre vonatkozóan, melyeknek kultúrtörténeti jelentőségük óriási /KITAIBEL ap. GOMEOCZ 1945: 425-436, HORVÁT 1940: 14-15, 1942: 77-73/. Másodszor 1808-ben az Iter slavonicum alkalmával utazott át Kitaibel a Zselicen. Ekkor június 20-23.-ig mindössze 4 napot töltött itt és a terület keleti részén Gödre, Gödreszentmárton, Gálosfa, Somogyhárságy környékén gyűjtött és végzett megfigyeléseket /v.o. KITAIBEL ap. HORVÁT 1940: 14-15, 1942: 98-99/. Ezútta-l 62 növényelőfordulást jegyzett fel, melyek közül az Acer tataricum, Anacamptis pyramidalis, Orlaya grandiflora az érdekesebbek. Ezzel azonban több mint 100 évre vége szakad a Zselic botanikai kutatásának. A XX. század 20-as éveiben indul meg ismét a Dél-Dunántúl kutatása, JÁVORKA Bárdudvarnok /ap. BOROS 1925/, BOROS Kaposújlak, Kaposmérő és Hajmás környékéről közöl florisztikai adatokat /1925/, sőt később /1935/ már összehasonlító növényföldrajzi jellemzést is ad a Kaposújlak környékén lévő bükkösökről. 1942-ben jelenik meg HORVÁT A.O. meceeki flóramüve "A Mecsek hegység és déli síkjának növényzete" címmel, mely a Zselicre vonatkozó addigi kutatások eredményeit is feldolgozta. A flóramű szerzője sajnos csak tájékozódó jellegű gyűjtőutakat tett a Zselicben, számos esetben pedig a kaposvári gimnázium herbáriumi anyagára támaszkodott, ahonnét néhány téves adat is bekerült, így a terület növényvilágáról csak nagyvonalú áttekintő képet nyerhetünk. A hiányosságokat pótlandó számos közlemény jelent meg az utóbbi években HORVÁTtól /1943, 1944, 1948, 1956, 1959/, majd MARIÁNtól /1953, 1956/, míg néhány adatot LENGYEL közölt,majd BORHIDI florisztikai kiegészítései láttak napvilágot, feltüntetve az egyes növényfajok cönológiai viselkedését is területünkön /i960/. Sajnos terjedelmi okokból ebből a közleményből is hiányzott annak a több mint száz - a Magyar növényvilág kézikönyve szerint - közönséges és általam is észlelt növényfaj felsorolása, melyek a területről mindeddig közoletlenek maradtak, A Zselic növénytakarójának kutatása mindeddig esetleges jellegű volt. HORVÁT O.A. közölt a mecseki bükkös és gyertyános-tölgyesekről írt dolgozataiban 30