Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

A tenyészidőszak hőösszege 3100 felett van, annyi, mint a Duna-Tiszaközén. Ennél magasabb értékek csak a Villányi-hegységben és az ország délkeleti részében jelentkezik, A hőmérséklet Jellegét tekintve területünk éghajlata eléggé meleg, az évi átlaghőmérséklet 9,9 С körül ingadozik. A hőmérséklet évi eloszlása kiegyenlítettnek mondható. A tél feltűnően enyhe, az egész terület a januári -l°-os izotherma vonalán belül esik. Ide csak a Dél-Dunántúl egy szélesebb és a NyugatDunántúl egy egészen keskeny sávja esik /8.bára/. A nyár kiegyenlítetten meleg, szélsőséges forróságról egyáltalán nem beszélhetünk, hiszen a júliusi középhőmérséklet sehol sem emelkedik 21° fölé, sőt a területen átlagosan csak 20,3 , ami dombvidéki viszonylatban nem magas érték. Ugyancsak a tél enyheségét mutatja a fagyos napok száma, mely 80-90 közt változik, s ilyen alacsony értéket országos viszonylatban csak a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld területén találunk. A téli napok száma /25 alatt/ szintén az enyhe telet mutatja más vonatkozásban. Jelentős tulajdonsága még a télnek, hogy feltűnően csapadékos is /szubmediterrán jellemvonás!/. A hótakaró átlagos magassága 9-10 cm, ami feltétlenül jó és biztonságos áttelelési lehetőséget nyújt a csíranövények és a lágyszárú növényzet számára,és az erdők számos örökzöld növényét /Ruscusok, Hedera, Vinca/ megóvja a kifagyástól. Ilyen vastag hótakaró a Mecsek és Dél-Dunántúl után csak a Középhegység magasabb pontjain jelentkezik. Az éghajlat kiegyenlítettsége mellett szólnak a terület alacsony hőmérséklet ingadozási értékei is. Az évi hőingás nem haladja meg a 21,5 -ot, a közepes évi ingás pedig a Zselic nyugati részén 50-51 , a keleti részén pedig 51-52°. 4 A Zselic csapadékviszonyait a - ha nem is bőséges - de jó csapadékellátottság jellemzi. A terület túlnyomó részén 720 mm felett van az évi csapadék. Értéke a nyugati részeken a legmagasabb - 760 mm -, a középső részeken 720 mm-ig csökken, majd keleten a Mecsek szomszédságában ismét emelkedik /751 mm/. A nyugatias irányból érkező esőfelhők láthathatóan két lépcsőben adják le a csapadékot. Először a dombvidék peremébe ütközve a Zselic nyugati részén,majd másodszor a Mecsek szélén ujabb emelkedésre kényszerülve a Kelet-Zselicben és a -Takabhegy környékén. A terület déli peremén valamivel 700 mm alá esik a csapadék mennyisége, de ez a csökkenés is lassan, fokozatosan következik be, hiszen még a síkságon fekvő Szigetvárott is 683 mm esik. Sokkal feltűnőbb ezzel szemben a Kaposvölgye felől északkeleten benyomuló szárazsági zóna /Kercseliget 665 mm/, mely még a többi kaposmenti állomáshoz viszonyítva is 100 mm-es csökkenést mutat /Kaposvár 721, Kaposszentbenedek 723, Baté 623/!/, Dombóvár 725 mm/ A csapadék jellegével és évi menetével már az előző fejezetben részletesen foglalkoztunk. Itt még annyit jegyzünk meg, hogy a növénytakaró szempontjából igen jelentős, hogy a lehulló csapadék 55-60 #-a a vegetációs periódus folyamán hull le. 26