Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

• A terület védelmét több vár is biztosította. A legnagyobb Kadarkűton állt - romjai ma is láthatók a. Széplaki erdőben - kisebbek Eaposszentjakabon és Zselickisfaludon. A legjelentősebb hadászati létesítmény a dombvidék déli pereme alatt Sziget várának az Almás mocsaraival körülvett tekintélyes erődrendszere volt. A török előtt mintegy 130 falu volt a Zselic területén, a törökdúlás idején ebből 90 véglegesen elpusztult és csak 40 épült újjá romjaibó.1 . A kaposvári plébánia régi iratai megemlékeznek egy nagy csatáról, mely Szentbalázs alatt, a Táborvölgyben zajlott le, amelyet a szomszédos Kaposgyarmat kö.zségben mindössze 6 jobbágycsalád élt túl. Az 1566-os szigetvári nagy csatának számos emléke maradt fenn a területen. így Szulimán község Kéve, valamint a Zselic déli szélén Turbé.k község, ahol a harc során meghalt II. Szolimán szultán sírja - türbéje-van, s neve 'is innen származik. Ugyancsak Sziget ostroménak emléke Mozsgó és Csertő között a török temető, melynek hantjai a Szigetvár falai alatt elesett 20.000 török katona hamvait takarják. A Zselic erdőterületeinek birtokosa és egyben az apátságok kegyura is a XY. századig a Győr-nemzetség volt. Az 1500-as évek elején azután a terület legnagyobb része Dersffy Orsolya hozományaként az Eszterhazyak birtoka lett. A bictoklásról azonban csak a török hódoltság után lehetett szó. A birtokot a kaposvári tiszttartcság kezelte. A tiszttartói lak Kaposvár egyik legnevezetesebb épülete volt, melynek nagytermében tartották régen a megyei bálokat. Az egyik ilyen farsangi bál ihlette a Csurgóról felránduló Csokonait a Dorottya megírására. Az első időkben az erdőknek csak patriarchális jellegű házi kezelése folyt, a fahasználat csak csekély mértékű volt. Főleg legeltetéssel hasznosították az erdőket. Sántost disznókkal, Denn.át juhokkal, Kótát és Hercegképet marhákkal legeltették. A hárságyi plébános 1757-ből származó leírása szerint Kaposvártól Szigetvárig szakadatlan erdőség húzódik "melyet kiirtani, mívelt földdé és hasznnhozóvá.tenni szorgalmas és erős emberi kezek kívántatnak". E kívánalmak nem soká várattak magukra, Rövid'esen - főleg a németek betelepülése után - erős fejlődésnek indult a szénégetés, a kalamász- és szurokkészítés. Kivált Eszterházy mozsgói és Festetich bőszénfai erdőiben folyt nagyban a szurokfenyőégetés. Messze vidékek innen kapták a'zsindelyt is és a Kapósba siető patakok partján gombamódra szaporodtak a fürészmalmok, melyek deszkametszésre is berendezkedtek. A II. József idejében készült katonai" térképek /1784/ még e nagyarányú fakitermelés ellenére is 56 ^-ban erdősültnek jelzik a területet, ami még mindig igen magas arányszámnak tekinthető, különösen ha szembeállítjuk a szántóterületek akkori 26 fo-os részesedésével. Az erdőket csak a patakvölgyek berkes rétjei szakították meg és a belső részeken csupán a községek kürnyékén /Szentpál, Szenna, Simonfa/ mutat nagyobb irtásokat a térkép.A zselici és belsősomogyi erdőségeket széles erdőmentes sáv választotta el egymástól a Kisszerdahely-Kadarkút-Ratvan-Szigetváron keresztül haladó római országút mentén.Elsősorban a települések közelében lévő erdőket vágták ki, a kezelésével nem sokat törődtek. KITAIBEL még 1799-es útja alkalmával is megállapítja, hogy a Somogyhatvan feletti erdők - melyeket gyertyán, bükk, cser, kocsányos tölgy, mezei juhar és kislevelû" hárs alkot, többnyire túlkorosak és nincs újulatuk /KITAIBEL ap. 19