Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

tölgyesekben, erdei-fenyvesekben, tölgyelegyes erdei-fenyvesekben, hársasokban, akácosokban feltétlenül szükséges gyertyánból második koronaszint kialakítása. Támogatni kell továbbá a nedves völgyalji típusokban, ahol igen jó növekedésű, értékes, hengeres törzset fejleszt, de gyakran háttérbe szorul a gyomfa-jellegű mezei juharral szemben. Másrészt viszont vissza kell szorítanunk a gyertyánt azokon a termőhelyeken, ahol túlzott mértékben elszaporodott és ahol. értékesebb fafaj rovására terjeszkedik. így fel kell számolni az elegyetlen és rontott sarj gyertyánosokat és az elgyertyánosodott bükkösökből is ki kell szorítanunk a bükk javára, A gyertyán bőven terem, makkja könnyen csírázik. Gyorsan növekszik, sarjadó és regeneráló képessége rendkívül nagy. Természetes felújítása a legritkább esetben jelent problémát, sokkal nehezebb a helyes elegyaráhy kialakítása, erre kell erdőművelőinknek elsősorban vigyazniok. A Zselicben különben a gyertyán is igen jó fejlődést mutat. A legszebb törzseket a bükkösökben fejleszti, ahol általában 25-27 m magasra is megnő, a völgyalji nedves típusokban pedig 80 éves korra elérheti a 30-32 m-es magasságot és a 35-38 cm törzsátmérőt is. Elegyetlen állományok létesítése célszerűtlen, viszont igen hasznos az erdeifenyő telepítésekben elegyfaként alkalmazni. Hemes nyarak telepítési lehetőségei a Zselic b, en A gazdasági életünkre nehezedő fahiány érthetően az érdeklődés homlokterébe állította a rendkívül magas hozamú és papíripari célokra kiválóan alkalmas cellulózt szolgáltató nemes nyarakat. Ezért telepítésüket minden erdőgazdasági tájon a lehetőségekhez mérten maximális mértékben kell elvégezni és ez alól a Zselic sem kivétel. A nyárfásítás termőhelyi igényeit vizsgálva arra az eredményre jutunk, hogy a nemesnyárak telepítésére a Zselic különben kitűnő adottságú tája relatíve kevésbé alkalmas, mint más, különösen alföldi táj. Az egész dombvidéken nem találunk olyan kifejezetten ártéri területet, amely nagyobb kiterjedésű főhasználati nemesnyárasok igazi termőhelye lehetne. A nedves talajú völgyaljak legtöbbször hűvösek, fagyzugosak és legfeljebb a kései nyár számára alkalmasak, amely azonban a gyengébb hozamú nemesnyárak közé tartozik. Bükköseink és gyertyános-tölgyeseink ugyan kiváló termőhelyet adnának főhasználatú nemesnyár állományok részére is, de ezek az erdők többnyire I.termőhelyi osztályúak, természetesen felújítási lehetőségeik kiválóak, ezért helyükön nyarakból fahasználati állományt létesíteni nem volna célszerű. A nemesnyárak telepítési lehetőségcinek megállapításánál saját megfigyeléseimen kívül elsősorban SZ0DFH.IDT Istvánnak a Déli Pannonháton szerzett tapasztalatait vettem figyelembe /1958/, amelyek, tekintve a két táj nagy ökológiai hasonlóságát, a Zselicre is mérvadóknak tekinthetők. A száraz gerincek és tetők termőhelyei nem alkalmasak nyártelepítésre. A félszáraz Carex pilosa és az üde Asperula típusú bükkösök és gyertyános-tölgyesek termőhelyein kiváló előhasználati nyár állományok létesíthetők, magasabban óriás és olasz nyárral, mélyebben kései nyárral végezve a telepítést. Az állományt mindössze 10-12 évig tartsuk fenn, így a kitermeléskor még nem . érik jóvátehetetlen károsodások a főállomány fiatalosát. 114