Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

és a jövőben bizonyára jó nyersanyaga lesz a farostlemez gyártásnak is /HARACSI I960/. A Zselic erdeiben igen fontos szerepet játszik, mint az erdő szerkezetét alakító fafaj. A tölgyesekben és gyertyános-tölgyesekben az árnyéktűrő szint kialakításában .jelentős, míg a bükkösökben igen magas produkciójú felső szintet alkot. Jelenléte nagymértékben megkönnyíti a bükk felújulását, elősegíti az állományon belüli természetes fafajcserét és igen értékes elohasznalati faanyagot szolgáltat. Az ezüsthárs gyors növésű fafaj, a száraz dombhátakon az erdeifenyő mellett a legerélyesebb növekedést mutatja. Haracsi szerint /i.e./ eléri a 38 m-es magasságot is, magam Dennán Oxalis típusú bükkösben 37 m-es törzset mértem s ezen kívül számtalan 30 m-en felüli 80 év körüli példány adatait jegyeztem fel. Miután vágáskora alacsonyabb a bükknél és tölgynél, nagymértékben növeli az állományok elohasznalati értékét. Igen könnyen újul fel és kiválóan sarjad. Ezért - különösen a szárazabb termőhelyeken - könnyen előáll a.z elhársasodás veszélye . Csonkolással és viszszavágással védekezünk ellen de ugyanakkor ügyeljünk, hogy az állomány érdekében a szükséges elegyarányt feltétlenül biztosítsuk számára. Mint elegyfát az erdősítéseknél is feltétlenül figyelembe kell vennünk. A száraz dombhátakon nagyobb arányban ültethetjük, különösen az erdeifenyő kisérőjeként ott, ahol a bükk nem telepíthető. Kiváló tulajdonságai, és nagy gyakorisága miatt a Zselic erdőművelési táján tenyésztendő főfanemnek tekinthető. Gyertyán /Carpinus betulus/ A gyertyán szintén egyike a dombvidék ieggyakoribb, legnagyobb szerepet játszó fafajainak. A terület legelterjedtebb növénytársulásának, a gyertyánostölgyesnek kodomináns faja, sőt gyakran a fagyzugos termőhelyeken, vagy sasjállományokban egyeduralkodó is lehet. Ezen kívül a bükkösöknek is állandó kísérője. A Zselicben sok elegyetlen rontott gyertyános állomány van, melyek nagyrészt az első világháború alatti és utáni évek kedvezőtlen gazdálkodási viszonyait tükrözik. Elrettentő példája volt az akkori gazdálkodásnak a Dennai-erdő "oroszvágás" nevezetű erdőrészlete, melyet 1916-ban orosz hadifoglyokkal termeltettek le, és 40 évig nem került sor a tisztítási munkálatokra, ugy hogy 1958ban a legvastagabb fák törzse a karvastagságot is alig érte el. A gyertyán értékelése az utóbbi években jelentősen megváltozott. 20-30 évvel ezelőtt terhes gyomfának tartották sokfelé. Később úgy tekintették, mint szükséges rosszat, amely kevés és rossz minőségű fát ad, viszont a talaj termőerejének fenntartására ^s szép tölgyek nevelésére elengedhetetlenül fontos. Lombjának gyors beborulása következtében alapvető szerepe van az erdőtalajok termőerejének fenntartásában /BORBXDI és ISÉPY, ISÉPY, ZICSI/. A lombos fafajok közül a puhafák mellett elsősorban a gyertyán és bükk alkalmas cellulózipari feldolgozásra. Ezért a fafajok távlati értéksorrendjében, ma már nem az utolsó helyen áll a gyertyán, mint korábban, hanem megelőzi a csert és a tölgyet is. Ennek megfelelően a gyertyánnal kapcsolatosan két irányú tevékenységet kell kifejteni. Egyrészt növelni kell a gyertyán elegyarányát azokban az állományokban, ahol ez szükségesnek mutatkozik. így az elegyetlen cseresekben, 113