Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Majer J.: Adatok a Barcsi borókás Tabaninae (Diptera) faunájához. - Data to the Tabanidae (Diptera) fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary

1979. VII. б. 2 о (M, 3); 1979. VII. 15. 2 о (M, 6); 1979. VII. 20, 2 о (M, 4); 1979. VII. 23. 3 о (М, 3, 7); 1979. VII. 29. 1 о (W, 1?), 1979. VIII. 1. 20 о (М, 6, 7); 1979. VIII. 7. 1 о (М, б); 1980. VII. 10. 3 о (М, 2). Az emlősök és az ember vérét szivja. A tularemia és az anthrax terjesztője, valamint a lovak trypanosomiasisának átvivője. Mivel hazánkban valamennyi Tabanidae faj között a leggyakoribb és tömegesen előfordul, állat- és közegészségügyi jelentősége a legnagyobb. A him főleg Allium és Angelica fajok virágain tanyázik. A Palaearktukumnak az Uraitól nyugatra elterülő részén a bögölyfauna 30-50 %-át ez a faj adja. Nálunk mocsaras területeken, réteken, legelőkön és erdők szélén mindenütt közönséges. Lárvája és bábja ismert. 8. Tabanus exclusus PANDELLÉ, 1883. - 1979. VIII. 1. 4 о (M, б, 7). Gazdaállatairól pontos adataink nincsenek. Szórványos adatok szerint szarvasmán és szamáron látták vért szivni. Biológiája kevéssé ismert. Európa mediterrán területeiről, a Balkán félszigetről és Törökországból került elő. Hazánk valószínűleg a faj északi elterjedési határán fekszik, mivel Közép-Európában másfelé még nem gyűjtötték. Nálunk 4 helyen l-l, a Mecsekben pedig több alkalommal fogták. 9. Tabanus maculicornis ZETTESTEDT, 1842, - 1979. V. 3 0. 2 о (M, 7); 1979. VI. 10. 1 о (M, 5); 1979. VII. 15. 1 о (M, 6); 1979. VIII. 1. 1 о (W, 2). Háziasított és vadon élő emlősök és az ember vérét szivja. Tavak, mocsarak, folyók menti réteken, legelőkön nem ritka. Hegyvidékeinken gyakoribb, mint a síkságokon. Néhol a Tabaninae fauna 20 %-át kiteszi. Lárváját és bábját ismerjük. 10. Tabanus miki BRAUER, 1880. - 1977. VII. 6. 1 о (M, 5); 1979. VII. 7. 1 о (M, 6), Biológiájáról szinte semmit sem tudunk. Az erdőssztyepp jellegzetes faja. A Palaearktikumban kelet felé haladva egyre gyakoribb. Szibéria több vizsgált körzetében a Tabaninae fauna 30 %-át adja. Hazánkban szórványosan fordul elő. 11. Tabanus quatornotatus MEIGEN, 1820. Négysávos bögöly. 1979. V. 15. 1 о (M, 2). Szarvasmarhák és lovak vérét szivja. Dél- és Kelet-Európa, valamint Ázsia területén fordul elő. Valószínűleg hazánk északi és egyben nyugati határa elterjedésének. Országunkban mindössze б helyen mutatták ki eddig. 12. Tabanus sudeticus ZELLER, 1842. - 1976. VI. 30. 1 о (M, 5); 1977. VII. 28. 1- о (M, 5); 1977. VII. 30. l.o (M, 5); 1979. V. 30. 1 о (M, 7); 1979. VI. 10. 1 о (M, 2), Szarvasmarhák és lovak vérét szivja, legelőkön nem ritka. Palaearktikus faj, Európában Finnország és Svédorssr.ág kivételével mindenütt megtalálták, bár tömeges előfordulását eddig sehol sem észlelték. A hegyi legelőkön gyakoribb. Szaporodási helyétől 20-30 km távolságra is elkóborol. Lárvája ismeretlen. 13. Tabanus tergestinus EGGER, 1859. Háromsávos bögöly, 1977. VI. 3. 1 о (M, б); 1979. VI. 10. (M, 2); 1979. VI. 14. 1 о (M, 2); 1979. VI. 18, 1 о (M, 2); 1979. VI. 25. 1 о (M,2); 1979. VII. 15. 2 о (M, б); 1979. VII. 18. 5 о (M, 2); 1979. VII. 23. 3 о (М, 3); 1979. VIII. 4. 2 о (М, 2); 1979. VIII. б. 1 о (М, 1); 1979. VIII, 10. 1 о (М, б). Főleg szarvasmarhákon szívnak, de a lovakat és az embereket sem kímélik. Szárazabb réteken és szántókon sem ritka. Nyugati elterjedési határa Dél-Németország. Palaearktikus faj. Hazánkban nem ritka, bár tömeges rajzásáról eddig még nem értesültünk. Lárvája ismeretlen. A Barcsi borókás tájvédelmi körzet gyakoribb Tabaninae fajainak százalékos megoszlása: Tabanus bromius LINNAEUS 51,58 % Tabanus tergestinus EGGER 20,00 % Tabanus maculicornis ZETTERSTEDT 5,31 % Tabanus sudeticus ZELLER 5,31 % Tabanus exclusus PANDELLÉ 4,55 % Tabanus autumnalis LINNAEUS 4,55 % 87