Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Majer J.: Adatok a Barcsi borókás Tabaninae (Diptera) faunájához. - Data to the Tabanidae (Diptera) fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary

Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3: 83-88. Pécs, Hungária, 1983. ADATOK A BARCSI BORÓKÁS TABANINAE (DIPTERA) FAUNÁJÁHOZ MÁJER JÓZSEF MAJER, J.: Data to the Tabanináe (Diptera) Panna of the Juniper Woodland of Earcs, Hungary. Abstract. 13 Tabaninae species were collected in the recent years, 'which belong to 3 genera. The various and extreme microclimatic circumstances which« are characteristic of sandy soil, are not advantageous for Tabanids. The Tabanus exclusus PANDELLE has been found which is very rare in Hungary. A Barcsi borókás tájvédelmi körzet légyfaunájának kutatása kezdeti eredményeként már több dolgozat látott napvilágot. TÓTH (1981) a Culicidae és Syrphidae (TÓTH 1978), WÉBER (1981) az Empididae, CSIBY (1981) több kisebb lágycsaléddal foglal­kozott. A megjelent munkák minden értékük ellenére igen kis hányadát képviselik a te­rület légyfaunájának, ezért csak biztató kezdetnek tekinthetők. Az emiitetteken kivül TÓTH (1976) a Mecsek és környéke dipterológiai vizsgálatáról szóló dolgozatában ta­lálunk adatokat a tájvédelmi körzet kétszárnyú faunájáról. De nemcsak a Barcsi borókás, hanem az egész Praeillyricum légyfaunájéról is csak nagyon keveset tudunk. Földrajzi elhelyezkedés, ökológiai tényezők A Barcsi borókás tájvédelmi körzet Somogy megye délnyugati részén, Pécstől kb. 60 km-re nyugatra, a Dráva közelében helyezkedik el, 100-150 méteres tengerszint feletti magasságban. Északról Szulok, északkeleten Istvándi, keleten Darány, délkeleten Drávatamási, nyugaton, délnyugaton Barcs határolja. Növényföldrajzilag a Somogyicum flórajárás Belső-somogyi homokvidék tájához sorolják (BORHIDI 1957). A tájvédelmi körzet teljes terUlete 3417 ha. Talaja pannon összletre keresztréteg­zett fluvilacustrális felsőpliocén homok, amelyen a pleisztocén idején agyag, iszap és homokrétegek vastag üledéksorából hordalékkúp keletkezett (MAROSI 1970). A hordalék­kúpból kifújt, s délkelet felé vastagodó futóhomok valószínűleg a Wü'rm időszakban ke­letkezett. A szelid ivelésií, jórészt növényzettel kötött buckák közötti agyagos talajú mé­lyedésekben - az utóbbi években egyre szegényebb vizű - állandó lápok és pusztulás­nak indult időszakos lápok vannak. A szomszédos halastó és más, a területrendezésből eredő tényezők a vízszintet csökkentették és igy jelentős területek váltak mind szára­zabbaká az utóbbi években. A tájvédelmi körzet éghajlatéban a szubmediterrán klimahatást legfeljebb a 780-830 mm-es csapadék és az őszi csapadékmaximum jelzi (BORHIDI 1961). A legmelegebb hó­nap a július 20-22, a leghidegebb a január -1 C-os középhőmérséklettel. A. napsütéses órák száma 2000 körül van. A homok rossz hő és vizmegtartóképessége következtében az éghajlati viszonyok meglehetősen szélsőségesek. A terület őshonos cseres-tölgyes (Quercetum petraeae-cerris) növénytakarója erő­sen visszaszorult és az eltérő birtokviszonyok következtében változatosan alakult. A 83

Next

/
Thumbnails
Contents