Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Kádár G.: A Barcsi borókás vizeinek limnológiai viszonyairól. - On the limnology of the waters of Juniper Woodland at Barcs, Hungary

koncentrációban volt jelen, A NO~_ion maximum a Rigóc-patak felső folyásánál volt mérhető (6,0 mg/l értékben), mig a folyás irányába egyre csökkenő értéket mutatott. Az időszakos vagy állandó kis tavakban 0-3,6 mg/l volt a NO~-tartalom. Ortofoszfát csak a Rigóci-halastavak VIII-as, IX-es tavában, valamint a Rigócpatakban (a 6-os útnál) vett mintákból volt kimutatható, 0,15-0,5 mg/l értékben. Az a-klorofill tartalom a Macsila-tóban volt a legtöbb (84 mg/m ), valamint a Nagyberek K-i folyásánál (68,0 mg/m ) és a Tiva tóban (68,0 mg/m ) (4. ábra). Az összes keménység a Rigóc-patakban (az aranyospusztai halászháznél), valamint a Rigóci halastavakban s ezzel összefüggésben - az azonos időben vett minták esetében - a Rigóc-patak alsóbb szakaszénál (a 6-os útnál) volt a legmagasabb (3, ábra). Az 5 nK alatti lágy vizek (id. 4, ábra), melyek szabad szénsavat alig tartalmaznak, mészre agresszívek. Az összes keménység az 5 nk -ot a Szürüheiy-folyásnál (1980, VI. 18,) és a Nagyberek K-i folyásánál haladta meg, viszont a legalacsonyabbat - 2 nk -ot - a Potonyi-rét kubiktavában mértünk. A főbb ionok alapján a Rigóc-patak felső folyása Ca Mg-HCO -os (5. ábra), mig a folyás irányában haladva a kation-összetétel módosul s a ГХ-es tó vize már döntően Na-HCO típusú. Ennek oka lehet a nagymennyiségű talajvízzel való keveredés, ez feltehetően Na-HCO jellegű, A Rigóc-patak alsó folyása hasonló ioniellegU a tavaszi hónapokban, mint a felső folyás, mig az őszi hónapokban Ca-Na-HCO -os típusú. A Szürühely-f oly ásnál két eltérő tipusú ionösszetételt tapasztaltunk: itt Ca-Mg-Cl illetve CaMg-HCO -os víz volt a jellemző (7, ábra), A Macsila-tó vize egyik esetben Mg-CaHCO -os, a másik esetben Ca-HCO -os volt, minden bizonnyal a talajvizekkel való keveredés miatt. A Potonyi-rét kubiktava Ca-Mg-HCO -SO -os tipusú, a Nagyberek K-i folyása viztipusára pedig a Ca-Mg-HCO -SO -Cl ionösszetétel volt jellemző (7, ábra), A Fe concentráció változó mennyiségben volt kimutatható, a maximum 1,6 mg/l, de a minumum értéket is ugyanott, a Rigóc-patak alsóbb folyásánál mértük 0,06 mg/l-rel. A bakteriológiai vizsgálatok szerint a legmagasabb csiraszám a Rigóc-patakban (a 6-os útnál) és a Macsilában volt ( 26-39 000 csira/ml értékkel). Az E, coli-szám a kis tavakban volt magasabb, a maximum (35 telep/ml) a Tiva-tóból volt kitenyészthető. Összefoglalás A Barcsi borákás vizeinek fiziogréfiai viszonyai igen eltérőek, ugyanis patakviz, halastó, időszakos és állandó viztipusok egyaránt előfordulnak. Ezen vizek léte, állapota nemcsak a klimatikus viszonyoktól, hanem emberi beavatkozásoktól is függ. A fentiek miatt is e terület limnológiai viszonyaira a nagyfokú mozaikosság jellemző. Az összsó koncentráció alapján elkülönül a Rigóc-patak és vízrendszere, amely béta-alfa-oligohalobikus. Vizeink másik csoportja a halobitás alapján a kisebb összsó tartalmú időszakos vagy állandó tavacskák, amelyek béta-oligohalobikusak, (Vezetőképes—1 ségük kisebb, mint 250 juS.cm .) Az összsó koncentráció jelentősen csökken a Rigócpatak befolyása mentén, mivel a halastavi rendszer jelentősen megváltoztatja az áramlási viszonyokat, megnő a viz tartózkodási ideje. A külső tényezőkhöz hasonlóan a belső tényezők (pl. vízinövényzet) annál erősebben hatnak a patakviz kémiai viszonyaira, minél kisebb a vízhozam és a Vizfolyási sebesség, illetőleg minél magasabb a növényzet 1 m felületre eső biomasszája (ENTZ, 1958). A főbb kationok, és anionok alapján való tipizálása vizeinknek, az időszakos és állandó viztipusok esetében, a hozzáfolyás, az elfolyás, a csapadékmennyiség, a párol- 2+ . gás (betöményedés) miatt igen körülményes. A főbb kationok kétségtelenül a Ca es a 25