Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)
Józan Zs.: A Barcsi borókás fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) faunája, I. - The Aculeata fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary
Cerceris rybyensis (LINNAEUS ) - 5: 1982. VI. 16, 1 o; 10; 1982. VII. 18. 1 3. A borókás területén - hazai elterjedéséhez viszonyítva - ritkább. A szegélytársulásokban Da.ucus carota virágairól került elő. Cerceris sabulosa (PANZER) - 1: 1982. VI. 16. 2 о*. - Hazai elterjedése az előző fajéhoz hasonló, de annál gyakoribb. A borókásban ritkának tűnik. Eddigi gyűjtések nem adtak választ itteni elterjedésére. Dinetus pictus (PABRIGIUS) - 6: 1982. VI. 16. 3 ç; 10: 1982, VI. 16. 2 о 2 dl A szóbanforgó területen szegélytársulásokban találták, Potentilla argentea virágján. Ragaszkodik a melegebb biotópakhoz. Tachysphex mocsaryi KOHL - 1: 1980. VII. 27. 1 o. - Szórványosan került elő, elsősorban a Kiskunságon (BAJÁRI 1957). Kifejezetten eremophil faj, ragaszkodik a homok vidékekhez. Tachysphex nitidus (SPINOLA) - 2; 1982. VIII. 10. 3 o. - Hazánkban nem ritka, igy további előfordulásaira kell számitanunk itt is. Silaum peucedanoides virágjairól kerül elő. Tachysphex obscuripennis (SCHENCK) - 1: 1982. VII. 18. 1 d; 5: 1982. VII. 16. 7 â; 6: 1982. VI. 16. 2 о; 10: 1982. VI. 16. 2 о*; 11: 1974, VI. 15. 2í?. - Hazánk melegebb területein szórványosan több helyütt gyűjtötték (BAJÁRI 1957, BENEDEK 1979). A Praeillyricum területén ez az első ismertté vált lelőhelye. A borókás legjellegzetesebb Tachysphex faja. Eőképp a meleg szegélytársulásokat kedveli. Tachysphex panzeri (LINDEN) - 1: 1980. VII. 27. 1 p. - Elterjedése, ökológiai igényei az előző fajéval megegyezők. A vizsgált területen ritka. Ragaszkodik a nyilt homokfelületekhez. Tachysphex pectinipes (LINNAEUS) - 1: 1982. VII. 18. 3 o; 2: 1982. VIII. 10. 2 o; 8: 1978. VIII. 21. 1 o; 11: 1974. VI. 15. 1 о 1 ó*. - A genus leggyakoribb hazai faja. A borókásban is elterjedt a melegebb biotópokban. Tápnövényei: Daucus carota, Silaum peucedanoides és Thymus serpyllum. Tachysphex pompiliformis (PANZER) - 1: 1981. VII. 3. 1 o. - Az Alföldön (BAJÁRI 1957) és a Bakonyban elterjedt (BENEDEK 1979). A vizsgált területen az eddigi eredmények szerint ritka, Tachysphex psammobius (KOHL) - 1: 1982. VIII. 10. 1 o; 11: 1974. VI. 15. 1 о ló*.- Meglehetősen szórványos elterjedésü palaearktikus faj (BAJÁRI. 1957, BENEDEK 1979). A borókásban sem gyakori, a nyilt homokfelületekről került elő. Tachysphex spoliatus (GIRARD) - 10: 1982. VI. 16, 5 о 1 о*; 11: 1974. VI. 15. 7 о 2 о*. - Szórványos előfordulású (BAJÁRI 1957), főleg az Alföldön él. A Dél-Dunántúlon ez az első ismertté vált lelőhelye. Tápnövényei a Matricaria modora, Stenactis annua és Potentilla argentea. A nyilt homokfelületekhez ragaszkodik. Tachytes etruscus (ROSSI) - 9: 1978. VIII. 21. 4 о 6 о*; 19: 1982. VIII. 10. 1 о". Tipikus homokkedvelő faj. Pő elterjedési körzete hazánkban a Kiskunság és közvetlen környéke (BAJÁRI 1957). A Dunántúlon sokkal ritkább. A vizsgált területen is a melegszáraz biotópokat lakja. Az Eryngium campestre és a Solidago gigantea virágjait látogatja. Tachytes europaeus KOHL - 4: 1982. VI. 16. 1 <$; 10: 1982. VI. 16. 1 ó 4 , VII. 18. 1 ó*; 19: 1982. VIII. 10. ló 1 .- Ökológiai tűréshatára szélesebb, mint az előző fajé. Nem ragaszkodik a homoki biotópokhoz. Feltételezhető, hogy a borókásban gykoribb, mint ahogy azt az eddigi vizsgálatok eredményei tanúsítják. Jasione montana, Daucus carota és Solidago gigantea virágait látogatja. Tachytes obsoletus (ROS.Sl) - 1: 1982. VI. 16. 2 ó". - A genus legritkább hazai faja, itteni előfordulása is ezt bizonyítja. Allium sphae rocephalum virágán gyűjtöttük. 99
