Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2., 1981)
Horvatovich S.: A Barcsi borókás tájvédelmi körzet Cicindelidái, Carabidái és Dytiscidái (Coleoptera). - The cicindelid, carabid and dytiscid fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary
4/ Kabogyá-tó: állandó viz Li tó a Nagy berektől keletre 1200 m távolságra. Magas vízállás idején -összekötetésben áll a Tiva-tóval, valamint a tőle északkeleti irányban fekvő három kisebb időszakos tóval is. 5/ Darány falutól északnyugatra 1 km távolságban a Szulokra vezető földút mentén kétoldalt található többnyire állandó vizű tavak. б/ Csikota (vagy a helybéliek kiejtése szerint Csirkota): többé-kevésbé állandó vizű tó-zsombékos rendszer. A Középrigóc-Sellye vasútvonal közelében, attól közvetlenül délre helyezkedik el. A felsorolt vizek közül többen rendszeres p H - mérés volt* (UHERKOVICH G. 1978). A tavak közül a halastavak vize a legkevésbé savanyu, mert ezek vizüket a löszös vidéken eredő Rigóc-patakból nyerik. A patak vizének p H-ja 7,8, a halastavaké valamint alacsonyabb (UHERKOVICH G. 1976). A helyben a talapjvizből képződő természetes vizek РЦ-ja a halaspatak-Rigóc-patak rendszerhez-viszonyítva jóval alacsonyabb. A Nagyberek TUndérrózsás-taváé magas vízállás idején 6,1-6,2 körül van, a Tiva-tóé 5,7-6,2 között ingadozik. (UHERKOVICH G. 1978). Más vizekben p H-mérés nem volt. A talaj a Barcsi borókás teljes területén mészszegény, vagy mészmentes, savanyu, vagy semleges homoktalaj. Jellemző rá, hogy napsütés hatására nagyon gyorsan felmelegszik, ugyanakkor éjjel nagyon hamar lehűl. A talaj ilyen tulajdonságai jelentős szerepet játszanak a fauna kialakításában, annak jégkorszaki reliktum jellegének megőrzésében. A terület elsősorban savanyu, felületén nagy hőmérsékleti ingadozásokat mutató talajának köszönheti szibériai szétterjedési típusú bogárfajokban való gazdagságát. A flóra és à fauna, valamint a talaj kialakításában és megőrzésében egyaránt fontos szerepe volt az éghajlatnak. Az évi csapadék MAGYARORSZÁG ÉGHAJLATI ATLASZA (1960) szerint 700-800 mm között mozog, ami hazai viszonylatban sok. A hótakaró évi átlagos vastagsága 20 cm körüli érték, ami több mint 10 cm-rel több az Alföldön szokásosnál, megközelítően annyi, mint a legtöbb hegyvidékünké. Az októberben lehullott csapadékmennyiség itt és a határos részeken a legtöbb hazánkban (80-90 mm). A radiációs minimum részben a Kúti-őrház mellett mérve, részben a néhány km-re északra fekvő, hasonló talajadottságokkal rendelkező homokszentgyörgyi meteorológiai állomás adatai szerint elsősorban a nyári félév alatt rendszeresen több fokkal alacsonyabb az országos átlagnál. Az évi középhőmérséklet, ami nagyon keveset mond az élővilág számára, 10,0-10,5 С közötti érték. Mind a flóra, mind a fauna számára fontosabb a nyár hűvösebb volta (a júliusi középhőmérséklet valamivel 21 С alatt van). A tél az országos átlaghoz képest enyhe (januári középhőmérséklet -1С). Nagyon fontos az itt élő növények és állatok számára, hogy nyáron a talaj gyors kisugárzóképessége következtében gyakran hűl le a talajfelszín 0C - közelébe, vagy még annál is hidegebbre, így még a felhőtlen nyári un. hőségnapokon is mindig bő harmat képződik. Ezért a száraz nyári időszakok alatt az éjszakai, hajnali csekély nedvesség nagyon sok szibériai areatipusu bogárfaj fennmaradását teszi lehetővé. A gyűjtőhelyek jegyzéke és rövid jellemzésük 1. A kutatóháztól keletre eső terület, borókafoltok, nyilt, füves területekkel váltakozva, helyenként, főleg a mélyedésekben nyirfacsoportok, a terület nyugati szegélyén erdeifenyves farakodó. 2. A kutatóháztól északra és nyugatra fekvő erdei társulások: főleg erdei-fenyő, tölgy-fajok és nyir. Az avarréteg vastag. 67
