Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2., 1981)

Marián M.: A Barcsi borókás kétéltű- és hüllő-faunája (Amphibia, Reptilia). - Amphibia and Reptilia fauna of Juniper Woodland of Barcs, Hungary

és ezek lárvái. Sok a csiga. Kisebb halakat és békákat is zsákmányol. Szaporodási feltételeit jól biztosítják a vizi élőhelyeket környező kopár, vagy növényzettel alig fedett hom okhalm ok. A mocsári teknősök tojásaikat évről-évre megszokott tojásrakó helyeiken ássák be a homokba. (Egyik ilyen kedvelt hely a Tiva-tó melléke.) Az ivadékban nagy pusztítást végeznek a rókák és borzok, mert kikaparják és elfogyasztják a talajba rejtett tojások jelentős részét. Sajnos, az ember sem kiméli. A Tivá-tóból (amely a turisták által látogatható körzet határán fekszik) két^ ,sö rétlövés éktől sérült, egy, a hátpéncélján hatalmas zúzott sebet viselő példány is előkerült. Lacerta agilis agilis LINNAEUS - Purge gyik Teljes hossza: 175-215 mm, ebből a farokra 98-120 mm esik. Magyarországon általánosan elterjedt faj, amely még magasabb hegyvidékeinken is előfordul. Annál feltűnőbb, hogy területünkön csekély számban él. Pedig az ökológiai viszonyok kedvezők számára, hiszen a száraz homoki élőhelytől a lápokig, az élőhelyek úgyszólván minden változata és a bőséges rovartáplálék is rendelkezésére áll. Pőleg az olyan borókás—nyires ligeterdőkben találtuk, amelyek alját magas fü és ritkás, lágyszárú gyomnövényzet boritja. De fenyőcsemetésben és a Halastó szélén is megállapítottuk jelenlétét. Tápláléka elsősorban az egyenesszárnyú rovarok, bogarak és csigák közül kerül ki. Lacerta viridis viridis LAUR ENTI - Zöld gyik Teljes hossza: 265-300 mm, ebből a farok hossza: 170-190 mm. Hazánk e legnagyobb gyikfaja néhány évtizeddel ezelőtt úgyszólván minden vidékünkön előfordult. Ma már az Alföldön csak kevés helyen található, domb- és hegyvidékeinken is visszaesett az állományuk. Eddigi vizsgálataim alapján feltételezem, hogy a Dunántúlnak, valószínűleg Magyarországnak egyik legnépesebb fajpopulációja él Belső-Somogyban és ennek jó része éppen a Barcsi borókásban. Hazánk jelentős állattani és természetvédelmi értékét őrzi tehát a tájvédelmi körzet. Kistájunk legtöbb száraz biotópjában megtaláljuk. Jellegzetes élőhelyei azok a homokos talajú egykori legelők, amelyeken laza, ligetek et alkotó nyires-borókás alakult ki. Ilyen helyeken csak fü és gyomvcgetáció az aljnövényzet. Egy-egy borókacsoport rendszerint egy Lacerta viridis lakóhelye. E revirtartó gyikfaj másik fajtársát rendszerint nem tűri meg "vadászterületén". Rejtekhelye a borókás földig érő lombozata alatt, a talajon nagy mennyiségben összegyűlt száraz tülevelek és ágak útvesztőjében van. Érdekes tulajdonsága, hogy tanyahelyül szívesen választja a szúrós levelű, vagy tüskés bokrokat. Mig itt a tűlevelű boróka a búvóhelye, a Baláta ősláp mellett az ugyancsak tövises galagonya (Crataegus monogina) és szeder (Rubus sp. ) bokorcsoportjaiban lakik (MARIÁN 1957). PUHN és VANCEA (l96l) közli, hogy a zöld gyik vonzódik a tüskés kökény (Prunus spicosa), ördögcérna (Lycium vulgare) és lépényfa (Gleditschia triacanthos) bokrokhoz. Tápláléka sokféle lágytestü rovar és féreg, de olykor megeszi a saját és a fürge gyik fiataljait is. '\" : ••"•" ь Anguis fragilis LINNAEUS - Törékeny gyik Teljes hossza: 255-265 mm, ebből a farokra 105-115 mm esik. Hazánkban szórványosan mindenütt előfordul a neki megfelelő környezetben. 181