Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Dévai G. – D. Kurucz M.: A Barcsi Ősborókás szitakötő (Odonata) faunája. - Die Odonatenfauna des Barcser Urwacholdergebietes.

(г. ábra) megfigyelhetjük, hogy a Barcsi Ösborókás szitakötő faunájából az adriato­mediterrán, a mongol és az eremiális faunaelemek hiányzanak; lényegesen kisebb továbbá a nyugat-szibíriai faunaelemek részesedése; sokkal nagyobb viszont a holo­mediterrán. faunaelemek aránya. A többi faunaelem csoportok közül a szitakötő fauna országos összetételéhez viszonyítva a Barcsi Ösborókás esetében a ponto-kaspi és a szibíriai faunaelemeknél jelentős, az atlantomediterrán faunaelemeknél pedig közepes mértékű pozitív anomáliát, a pontomediterrán faunaelemeknél viszont elég erőteljes negatív anomáliát tapasztalhatunk. A Barcsi Ösborókás területén fekvő öt részletesen megvizsgált biotóp szitakötő faunája között már a minőségi összetétel alapján is igen figyelemreméltó különbsé­gek adódnak (2. táblázat). Még tovább mélyülnek, sőt igen jellemzőekké válnak ezek az eltérések a mennyiségi felmérések egyedszám adataiból számított relatív gyakoriság értékek összehasonlításával (3. és 4. ábra). Az öt biotópban közel azonos időpontban (1976. VII. 4-VII. 6 között 11-12 óra tájban) végzett Zygoptera felmérések adatai alapján a Totyogóra a Lestes sponsa, a Potonyi-rétre a Coenagrion puella, a Rigóci-halastavakra az Ischnura elegáns, a Tiva-tavakra a Coenagrion puella és a Lestes sponsa, a Vöröspartra pedig a Coe­nagrion puella, а C. pulchellum és az Erytbromma viridulum dominanciája volt jel­lemző (3. ábra). 4, ábra. Az Anisoptera fauna összetétele a Barcsi ösborókás '-jellegzetes biotóp-típusaiban az 1976. V. }i-Vl. 6 között végzett mennyiségi felmérések egyedszám adataiból számított relatív gyakorisági értékek alapján 73

Next

/
Thumbnails
Contents