Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Dévai G. – D. Kurucz M.: A Barcsi Ősborókás szitakötő (Odonata) faunája. - Die Odonatenfauna des Barcser Urwacholdergebietes.

Sympeirum viilgatum vulgatum (Linné, 1758) Barcsi Osborókás, Nagyberek, Totyogó: 1(0 á 1 í) 1976, VII. 30., 4(4 6 0 2) 1976. Vili. 29., 1(! î 0 î) 1976. VIIL 31.; Barcsi Osborókás, Potonyi-rét: 6(3 i 3 S) 1976. VIII. 31., 4(1 s 3 ?) 1976. IX. 3.; Barcsi Osborókás, Rigóci-halastavak: 4(2 $ 2 ?) 1976. IX. 3.; Barcsi Osborókás, Tiva-tavak: 1(1 â0 ?) 1976. VII. 30., 1(0 <J 1 ?) 1976. IX. 3.; Barcsi Osborókás, Vöröspart: 1(1 á 0 $) 1976. VII. 6. Leucorrhinia pectoralis (Charpentier, 1825) Barcs, Középrigóc: 2(2 o

'0 î) 1976. VI. 10. (UÁ); Barcsi Osborókás, Nagyberek-Borókás: 1(1 ê 0 г) 1976. V. 30.; Barcsi Osborókás, Nagvberek, Totyogó: 3(2 î 1 î) 1976. VI. 1., 1(1 <j 0 î) 1976. VI. 2., 2(2 S 0 ?) 1976. VII. 4.; Barcsi Osborókás, Potonvi-rét: 3(2 <? 1 S) 1976. VI. 1.; Barcsi Ősborókás, Tiva-tavak: 1(0 $ 1 s) 1976. V. 8., 4(3 é 1 í) 1976. V. 31., 1(1 íOíj 1976. VII. 6. A gyűjtött anyag meghatározását Agnes se (1968), Conci és Nielsen (1956), Corbet, Long field és Moore (i960), /Ví^v (1933), Ris (1909), Robert (1959), Schiemenz (1953), Schmidt (iç2ç) és Újhelyi (1957) kulcsai és leírásai, ill. a Sympetrum-fajok esetében Benedek (1965) munkája alapján végeztük. A GYŰJTŐMUNKA EREDMÉNYEINEK MEGBESZÉLÉSE Az odonatológiai kutatások eddigi eredményei alapján (36 fajhoz tartozó 2880 szitakötő, 21190* és 76 ií példány - 1. táblázat) a Barcsi Osborókás körzete a szitakötők szempontjából - a legalaposabban ismert hazai gyűjtőhelyek egyike lett. A területről kimutatott 36 szitakötő faj a hazai faunának közel 58%-a. Ha azonban viszonyítási alapul nem a teljes - tehát a feltételesen, ill. az alkalomszerűen előforduló fajokat is magában foglaló - faunalistákat választjuk, hanem a Magyarországon rendszeresen előforduló fajokat, akkor a Barcsi Osborókás körzetéből a hazai szitakötő fauna 62%-át tekinthetjük kimutatottnak. Dévai, Bodnárné és Benedek (1976) közleménye részletesen elemzi a hazai szitakötők hálótérképek alapján értékelt eloszlási viszonyait a relatív gyakoriság szempontjából. Felosztásukat követve megállapíthatjuk, hogy a Barcsi Ösborókásban előforduló szitakötő fajok a következő gyakorisági csoportokba tartoznak: - igen gyakori: i faj (Sympecma fusca); - gyakori: 16 faj (Platyenemis pennipes, Coenagrion puella. С pulchellum, Ischnura elegáns, 1. pumilio, Enallagma cyathigerum, Lestes barb árus, L. sponsa, L. virens, Aeshna affinis, Ae. mixta, Libellula depressa, Sympetrum méridionale, S. sanguineum, S. striolatum, S. vulgatum); - közepesen gyakori : 11 faj (Erythromma viridulum, Lestes dryas, Brachytron pratense, Anaciaeschna isosceles, Anax imperátor, Libellula quadrimaculata, Orthetrum albistylum, O. brunneum, O. coerulescens, Crocothemis servilia, Sympetrum flaveolwn) ; - ritka: 5 faj (Erythromma najas, Chalcolestes viridis, Aeshna cyanea, Cordulia aeneaturfosa, Somatochlora aenea); - szórványosan előforduló: 3 faj (Coenagrion scitulum, Epitheca bimaculata, Leucorrhinia pectoralis). Chorológiai szempontból - de Lattin (1967) és Varga (1975) felfogása alapján - a Barcsi Osborókás körzetének szitakötő faunáját a következő faunaelem csoportokba (Dévai 1976b) tartozó taxonok alkotják: - holomediterrán faunaelemek: 12 taxon (Coenagrion scitulum, Sympecma fusca, Lestes barb árus, Aeshna af finis, Ae. cyanea, Ae. mixta, Anax imperátor imperátor, Orthetrum brunneum brunneum, Crocothemis servilia servilia, Sympetrum méridionale, S. saîtguineum sanguineum, S. striolatum striolatum); 70