Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)
Gallé L.: Adatok a Barcsi Ősborókás zuzmóvegetációjának ismeretéhez. - Daten zu den Kenntnissen der Flechtenvegetation des Barcser Urwacholderwaldes.
Ph. tenella DC. em. Bitt. f. gracilior Mer. - Populus alba törzsön Középrigócnál. Pbysconia grisea (Lam.) Poelt. f. furfuracea Nádv. - Mike térségében, Quercus törzsön. Ph. grisea (Lam.) Poelt. f. hillmannii Lynge. - Mike, Populus canadensis idős héjkérgén. Ph. grisea (Lam.) Poelt. var. semifarrea (Vain.) Lynge. - Mike mellett idős Populus canadensis törzsön. Ph. pulverulenta (Schreb.) Poelt. — Középrigóc, Populus alba törzsön. Anaptychia ciliaris (L.) Th. Fr. f. agriopa (Ach.) Boist. - Középrigóc, Populus alba törzsön. A. ciliaris (L.) Th. Fr. ter. penicillifemm - Mike és Középrigóc térségében Populus alba törzseken. IRODALOM Barkman, J. J. (1958): Phytosociology and Ecology of cryptogamic epiphytes. - Assen, p. 1-628. Boros, A. (1968): Bryogegraphie und Bryoflora Ungarns. - Budapest, Akad. Kiadó, p. 1-466. Boros, A. (1963): Die Steppenflechten. - „Die Pyramide", Naturwiss. Zeitschr., Innsbruck, Í1/2, 59-61. Bulla, B.~Mendöl, T. (1947): A Kárpát-medence földrajza. - Budapest, p. 1-611. Gallé, £.,(1968): Deutung und richtige Bezeichnung der aus Ungarn beschriebenen Flechtenzönosen. - Acta Bot. Acad. Sei. Hung., 14, 29-40. Gallé, L. (1971): Epiphytenvengetation der Weisspappelstämme von den sandbindenden Wäldern der Grossen Ungarischen Tiefebene. - Móra F. Múz. Évk. 1971/1, 15-35. Gallé, L. (1973): Flechtenvegetation der Sandgebiete der Tiefebene Südungarns. - Móra F. Múz. Évk. 1972-73//. 259-278. Klement, О. (1955): Prodromus der mitteleuropäischen Flechtengesellschaften. - Feddés rep. spec. nov. regni veget., Beih. 135., Berlin, p. 5-194. Pécsi M.-Sárfalvi B. (i960): Magyarország földrajza. - Budapest, Akad. Kiadó p. 1-327. Poelt, J. (1969): Bestimmungsschlüssel europäischer Flechten. - Lehre, Verl. v. J. Cramer, p. (1)(71); 1-757Uherkovich, A. (1977): A Mecsek és környéke természeti képének tanulmányozási terve. - Janus Pannonius Múz. Évk. (1974) 19. 389-393. Verseghy, KI. (1974): Talajlakó xerophyton zúzmófajok ökológiája és elterjedése Magyarországon. I. - Stud. Bot. Hung. 9, 31-42. Verseghy, KI. (1975): Talajlakó xerofiton zúzmófajok ökológiája és elterjedése Magyarországon. (IL) s néhány taxon revíziója. - Stud. Bot. Hung. 10, 41-61. Zahlbruckner, A. (1922-1940): Catalogue lichenum universalis, 10, Vol. - Leipzig, Verl. von Gebr. Borntraeger. Daten zu den Kenntnis der Felchtenvegetation des Barcser Wacholder Naturschutzkreises LÁSZLÓ GALLÉ (SZEGED) Im Rahmen der systematischen naturwissenschaftlichen Forscharbeiten des Barcser Wacholder Naturschutzkreises bearbeitete ich die Fragen der Flechtenvegetation. Der Naturschutzkreis umfasst das ausgebreitete Sand und Moorgebiet zwischen Darány und Bares auf das sich mit Populus und Betulaarten gemischte Wacholderwälder und Erlenhaine siedelten. Der Sandboden ist kalkarm, neben den Wacholderwäldern und Hainen sauer, dass auch die Zusammensetzung der daran angesiedelten Flechtevegetation beeinflusst. So z. B. fehlen die in der Donau-Theisslandschaft charakteristischen Parmelia pokornyi, P. pulvinaris und Diploschistes Flechtenarten, die mehr order weniger 4 49
