Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Gallé L.: Adatok a Barcsi Ősborókás zuzmóvegetációjának ismeretéhez. - Daten zu den Kenntnissen der Flechtenvegetation des Barcser Urwacholderwaldes.

savanyúak vagy neutrálisak. Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy ezeken a homoktalajokon nem fordulnak elő a Duna-Tisza közén elég gyakori homoklakó Parmelia fajok (P. pokornyi, P. pulvinaris), illetőleg a Diploschistes (D. scruposus var. arenaria, D. violarius, D. parasiticus) zuzmófajok. A mohoknál hasonló megállapításra jutott Boros A. (1968), amikor kifejti, hogy a Belső-Somogy homokvidékeiről hiányoznak a Torteila inclinata és Pleurochaete squarrosa fajok, amelyek a Dunavidék homokpusztáira jellemzőek. Helyettük itt tömegesen él a Polytrichum )uniperinum, de előfordul a PJoacomitrium canescens is ; ezek a mohák viszont a Nagy-Alföldön csak igen szórványosan fordulnak elő. Boros A. Daránynál egyetlen egyszer (1922) homokos szántóföldön találta a Sphaerocarpus texanus var. europaeus mohafajt. A moha később sem innen, sem más hazai lelőhelyről nem került elő. Az említett mészszegény, neutrális vagy savanyú homoktalajokon a Belső-Somogyban a mészkerülő homokpusztai gyepek, illetve a homoki egyéves gyepek a jellemzőek. Ezekkel a homoki gyepekkel a talaj lakó zuzmócönózisok (Epigeaetalia) közül a Cladonia joliacea - Cladonia magyarica szinúzium társul, számos Cladoniafajjal, amelyek közül az ágas Cl. fur cat a, Cl. rangiformis, CL subrangiformis a gyakoribb jellemző fajok. A fenyvesek nedvesebb, beárnyékoltabb savanyú talaján s részben a boróka bokrok körül is, Cladonia filmbriata, Cl. macilent a, Cl. major, Cl. mit is, sőt CL rangiferina kisebb-nagyobb gyepeivel is találkozhatunk. Ezek a Krieger által (1973) leírt Cladonietum mitis continentale zuzmótársuláshoz tartoznak. A fatörzseken élő (epifiton) társulások közül elsősorban a Physcietum ascendentis parmeliosum glabrae (Barkm., 1958) és a Physcietum ascendentis physciosum griseas (Barkm., 1958) említendők. Az elsőként említett cönózis Populus alba és P. canadensis törzseken gyakori, a másodízben felsorolt idős Populusok, Quercusok és Betulák repedezett héjkérgét kedveli. A Physcietum ascendentis Frey et Ochsn. (1928) zuzmótársulás karakterfajaihoz borókatörzsek idősebb, talajfeletti szintjén sok Hypogymnia physodes és Parmelia sulcata telep is társul. Ezek a lombos-zuzmók az említett társulás-osztály karakter fajai. A nyírfa (Betula pendula) törzseken a parmelioso Physcietum ascendentis záró fácieseként több ágas- és szakállzuzmót tartalmazó társulás lép fel. Ezek közül gyakoribbak az Evernia prunastri, Alectoria jubata, Ramalina calicaris, R. jarinacea, Usnea со то sa és Usnea hirta fajok. Az epifiton zuzmófajok, különösen a gallyas zuzmók jelenléte napjainkban, amikor a levegő szennyezettsége következtében a szennyeződéssel szemben igen érzékeny fatörzslakó fajok mennyisége Európa-szerte erősen megcsappant, azt mutatja, hogy a Barcsi Ösborókás Tájvédelmi Körzet levegője, mind a fűtésgázoktól (széndioxid, kéndioxid, szénmonoxid), mind a gépjárművek által immitált mérgező gázoktól (szénmonoxid és ólomtetraetil) még nagy mértékben mentes. A településektől, ipari üzemektől távolabb eső védett terület levegőjének tisztaságát éppen ezért továbbra is féltő gonddal kell őrizni. Amennyiben az epifiton zuzmófajoknak, mint a szennyeződés igen érzékeny jelzőnövényeinek faj- és egyedszáma csökkenést mutatna, ez már a levegő kisebb-nagyobb mértékű szennyeződését jelentené. A következőkben a Barcsi Ösborókás Tájvédelmi Körzet területéről kapott zuzmótaxonokat és néhány zuzmórendellenességet, A. Zahlbruckner módosított rendszere alapján, rendszertani sorrendben, családok szerinti egymásutánban sorolom fel. 46