Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Tóth S.: A Barcsi Ősborókás zengőlégy faunája (Diptera: Syriphidae). - Schwebfliegenfauna des Barcser Urwacholderwaldes (Diptera: Syrphidae)

Eumerus annula tus Panzer, 1789 Elterjedési területét Sack (1932) az előző fajéhoz hasonlóan általánosságban Európában adja meg. Stackelberg (1970) alapvető munkájában nem szerepel a faj, ami arra enged következtetni, hogy a Szovjetunió európai részéről nem került elő. Közelebbi elterjedési adatait nem ismerem. Magyarország Syrphidae faunájára új adat. Hazánkból eddig csak a Barcsi Ösborókásból ismerjük, (bár hasonló biotópokban máshol sem zárhatjuk ki előfordulását). Az előző fajhoz hasonlóan az ősborókás egyik jelentős színező eleme. Figyelemreméltó tény, hogy itt nem ritka, hiszen részesedési aránya az eddigi gyűjtések alapján meghaladja az i%-ot (1,12%), így tömegrészesedése is jelentős. Rendkívül jellegzetes az állat mozgása. Közvetlenül a talaj fölött, gyorsan ide-oda cikázva röpködnek, rendkívül magas zümmögő hangot képezve. Színűkkel beleolvadnak a homokos talaj és száraz növényzet színezetébe. Többnyire jellegzetes hangjukkal hívják fel magukra a figyelmet. Melanosioma dubium Zetterstedt, 1838 Régebben csak Európából ismerték (Sack 1932), de később Szibéria távoli, északi részeiből is sikerült kimutatni (Stackelberg 1970). Hazánkban ritkán kerül elő, bizonyító példányunk csak a Tisza-völgyből (Oszlár), a Bakonyból és a Barcsi ösborókásból van. Helophilus hybridus Loew, 1846 Elterjedési területe Közép- és Észak-Európa, Észak-Amerika (Sack 1932), illetőleg Szibéria (Stackelberg 1970). Hazánkban való előfordulására vonatkozóan egyetlen irodalmi adatot találtam (Tbalhammer 1899). Nagyon ritka állat. A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében egyetlen példány található (Tihanyból). Spüomyia diophthalma Linnaeus, 1758 Elterjedési területe Európa, Észak-Afrika (Sack 1932), illetőleg Észak-Kazahsztán, Szibéria (Stackelberg 1970). Hazánkban ritkán gyűjthető. Régebbi irodalmi közlés alapján Sopronból ismeretes (Thälhammer 1899). Ujabb közlés említi Tardról (Tóth 1975). r 135