Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Uherkovich Á.: A Barcsi Ősborókás nagylepkefaunája I. (Lepidoptera). - Die Gross-Schmetterlingsfauna der Urwacholderheide bei Barcs, SW-Ungarn, I. (Lepidoptera)

Ősborókásban először egy megtermékenyített ?-t gyűjtöttem. Ennek petéibői Gyulai P. jelentősebb sorozatot nevelt fel, két nemzedéken át. (42. ábra.) Pbeosia gnoma F. Hazánkban korábban igen lokális eltérjedésű és ritka fajként tartották számon. Gyulai-U herkovich-V arga (1974) a következő lelőhelyeit sorolja fel: Sopron, Szakonyfalu, Farkasgyepű,'Várgesztes, Bükk, Zempléni-hegység, Jósvafő. Rézbányai (1974) Kőszegen, Uherkovicb (1976a, 1978c) Darányban, Középrigóco-n, Komlósdon, Szalafőn és Magyarszombatfán gyűjtötte. Megfogtuk Mikében és Vásárosbécen is (coll. Janus Pannonius Múzeum, Pécs). A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményének nem egészen két tucatnyi példánya a fentieken kívül Mátraszentimréről, Makkoshotykáról, Szentpéterföldéről és Pálházáról származik, a Nattán-gyűjteményben pedig kaposvári példánya is van. Előfordul a Bakonyban (Fenyőfő és Somhegy: Rézbányai 1973) és Mátraházán is (Jablonkay 1972). (28. és 43. ábra.) Ochrostigma velitaris Hufn. Országszerte szórványosan előforduló faj, melynek a következő lelőhelyeit ismerjük: Budai-hegyvidék, Gödöllői-dombvidék, Sopron, Sümeg (Kovács 1953, 1956), Gilvánfa, Sellye, Felsőszentmárton, Darány, Középrigóc (Uherkovicb 1976a), Mike, Bükk: Sikfőkút, Jósvafő, Kisdobsza, Bakonya (leg.: Uherkovicb Á. és fénycsapdái), Bakony: Fenyőfő és Somhegy (Rézbányai 1973), Budapest, Gerla, Makkoshotyka, Csopak (coll. Természettudományi Múzeum, Budapest), Sopronhorpács, Várgesztes (prognosztikai csapdák), Magyarszombatfa, Körmend (Uherkovicb 1978c). A Barcsi Ősborókásban több példányát gyűjtöttük (31. és 44. ábra). Tetbea fluctuosa Hbn. Régebben csak a nyugati határszélen és a Zemplénihegységben gyűjtötték (Kovács 1958). Az országos fénycsapdahálózat és saját csapdáim megfogták Vas és Zala megyében, valamint a Középhegységben. Rézbányai (1973, 1974) a Bakonyból és a Kőszegi-hegységből, Uherkovicb (1978b) Komlósdról említi. Varga Z. megfogta Jósvafőn és Lónya-Tiszakerecseny térségében is. A Barcsi Ősborókásban eddig csak egy példányát gyűjtöttük. Tetbea duplaris L. Nedves erdőkben, égeresekben sokfelé előforduló fajunk. A Barcsi Osborókás égereseiben mindenütt gyakori. Két, egymástól hosszú szünettel elválasztott nemzedéke van (29. ábra). Polyploca jlavicornis L. Korábban igen ritka fajnak tartották. Ujabban számos helyen előkerült a Dél- és Nyugat-Dunántúlon, valamint az Északi Középhegységben (45. ábra). Kedvező időjárási viszonyok mellett március első felében már repül. Drepana curvatula Bkh. Országszerte ritka faj, viszonylag leggyakoribb a Délés Nyugat-Dunántúlon (vö. Uherkovicb 1972-1978C). A Barcsi Ősborókásban számos példányát gyűjtöttük (30. ábra). Drepana lacertinaria L. Nyíreseinkben és olykor égereseinkben sokfelé előfordul, bár csak helyenként gyakoribb. A Barcsi Ősborókásban rendszeresen előfordul és nem ritka (32. és 46. ábra). Antherea yamamai Guer. Ennek az újonnan meghonosodott fajnak hazai elterjedési viszonyait már részleteztem (Uherkovicb 1975, 1976a, 1978c). A Barcsi Ősborókásban már évek óta él és gyakori. Július végétől szeptember közepéig rajzik (33. ábra). Endromis versicolora L. Lelőhelyi adatainak száma az utóbbi években megsokasodott (vö. Gyulai-Uberkovich-Varga 1974, Uherkovicb 1976a, 1977a, 1978a, 1978c). A Barcsi Ősborókásban kora tavasszal gyakori, március közepétől számos példányát fogtam nappal, lámpázással és fénycsapdával (34. ábra). Palaeochrysophanus bippothoë sumadiensis Szabó. Az egynemzedékű, P. hip109