Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Uherkovich Á.: A Barcsi Ősborókás nagylepkefaunája I. (Lepidoptera). - Die Gross-Schmetterlingsfauna der Urwacholderheide bei Barcs, SW-Ungarn, I. (Lepidoptera)

az utóbbi években került elő ismét, először Kisvaszarból (Gozmány 1970), majd számos példánya a Dráva-síkról (Uherkovkb 1972, 1976a, Gyulai-UherkovichVarga 1974). Később előkerült Magyarszombatfán, a Nattán-gyújteményben pedigegy Rábatamásiból származó példánya van (Janus Pannonius Múzeum, Pécs). --:'? Herminia gryphalis H.-Sch. Hazai előfordulásáról először Gozmány- (1970) tett említést. Uherkovicb (1976a) Gilvánfáról, Sellyéről és Komlósdról, Gyulai-Uherkovich-Varga (1974) ezen kívül még Gyulajról, Szentpéterföldéről és Erdősmecskéről idézi. A TTM gyűjteményében vannak példányai Tompáról is. A Barcsi Ősborókásban két példányát fogtam a Rigóc-patak mocsarában, 1976. VII. 15-én (38. ábra). Porphyrinia ostrina Hbn. Korábban csak Szombathelyről (Gozmány 1970) és Üjszentmargitáról ismertük (Gyulai-Uherkovich-Varga 1974), az utóbbi forrás mediterrán eltérjedésű fajként említi. Szerintem igen ritka vándorfaj, mely Vojnits (1966b) csoportosítása alapján az alkalmi bevándorlók v. vendégek kategóriába tartozik. Egyetlen példányát a szakiskola melletti fénycsapda fogta 1977. IX. 7-én. Eucarta amethystina Hbn. Azok közé a fajok közé tartozik, amelyek az utóbbi két évtizedben terjedtek el szélesebb körben hazánk területén (Kovács 1971, Uherkovicb 1977a). A Dráva-síkon közönséges, ugyanis a Barcsi Ősborókásban is számos példányát gyűjtöttem mindkét nemzedékéből (19. ábra). Apamea crenata Hufn. Nedvesebb vidékcinken lokálisan elterjedt és általában ritka fajunk. A Barcsi Ősborókásban 1977-ben gyakori volt, több tucat példányát gyűjtöttük. Az ezt megelőző években viszonylag kisebb számban került elő (io.

r гг. ábra). zz. ábra. Az Apamea crenata Hufn. rajzási diagramja igjj-ben Abb. zz. Die Flugdiagramm von Apamea crenata Hufn. im Jahr 1977 Apamea tallosi Kov. & Varga. Nemrég leírt faj, melynek egészen az utóbbi időkig kevés lelőhelyét ismertük (Kovács-Varga 1969). A szerzők leírásukban Sopronhorpácsból, Tanakajdról és Kohfidischből (Ausztria, Burgenland) említették. Varga (1976) Lónyán is megfogta. A TTM gyűjteményében Szentpéterföldéről és Farkasgyepűről származó példányai vannak, Fazekas (1976) Komlón fogta. A Dél- és Nyugat-Dunántúlról számos helyről került elő az utóbbi években: Felsőszentmárton, Darány, Kisdobsza, Hedrehely, Mike, Vásárosbérc, Zselic: Ropolypuszta, Középrigóc, Magyarszombatfa, Szőce (leg. Uherkovicb Á., Márton Zs. Varga Z. és fénycsapdáim). Mladinov (1975) Horvátországból is említi már. Az ország északkeleti részén ugyancsak több helyen fogták már: Hidasnémeti, Jósvafő, Miskolc: Felsőzsolca, Üjszentmargita, Vámosatya, Makkoshotyka (Gyulai P., Varga Z. és fénycsapdák). (39. ábra.) Apatele strigosa Schiff. Országszerte kevés helyről ismert: Sümeg, Hodász, Bátorliget, Szécsény, Abaúj-Garadna (Kovács 1953, 1956). Később gyűjtötték Nagyharsányban, Gilvánfán, Komlósdon (Uherkovicb 1976a), Szakonyfaluban, Szőcén, 105