Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVII. - Natura Somogyiensis 33. / Miscellanea 17. (Kaposvár, 2019)
Fazekas I. - Szőke K.: Az Eupithecia ochridata Schütze & Pinker, 1968 új tápnövénye az Artemisia annua L. és (Lepidoptera: Geometridae)
58 Natura Somogyiensis 6. ábra: Hernyók nevelése 1968-ban (Székesfehérvár, kert); balról jobbra Szeőke László (1919-1980) és Szeőke Kálmán Fig. 6. Larva breeders in 1968 (H-Székesfehérvár, garden); from left to right László Szeőke (1919-1980) and Kálmán Szeőke archeophyta, vagyis XVI-XVIII. századok között kerülhetett Magyarországra. Follak et al. (2013) közép-európai tanulmányukban nem hivatkoznak Priszter előbbi munkájára, s véleményük szerint csak 1882-ben figyelték meg a növényt Budapest környékén (7. ábra). Az Artemisia annua napjainkban Magyarországon terjedőben van (Király 2009), főként az Alföldön, a Duna és Tisza mentén (vő. Bartha & Király 2015: 69). Összefoglalás Az Eupithecia ochridata egy két nemzedékes faj Magyarországon; áprilistól júniusig, majd júliustól októberig repül hegyi réteken, sziklagyepekben, sztyepréteken, homokbuckásokban, száraz gyepekben, mezofil réteken, botanikus- és házi kertekben (vö. Fazekas 2019). A preferált tápnövények: Artemisia annua, A. alba, A. campestris, A. scoparia. Magyarországi elteijedés: - Dunai-Alföld: Duna-Tisza-köze, Mezőföld. - Tiszai-Alföld: Flajdúság, Jászság, Közép-Tisza-vidék, Nagykunság, Berettyó-Körösvidék. — Kisalföld: Győri-medence. - Dunántúli-domb- és hegyvidékek: Alpokalja, Bakony, Budai-hegység, Mecsek, Velencei-hegység, Villányi-hegység, Vértes. - Északiközéphegység: Aggteleki-karszt, Bükk, Mátra (Fazekas 2019). Diszjunkt, valószínűleg eurázsiai faj; elteijedése csak részben ismert az Amur-vidéktől Tibeten és Kis-Azsián át az Ibériai-félszigetig, Dél-Skandináviáig; előfordulása részletesebb vizsgálatokat igényel az atlantikus tájakon.
