Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVII. - Natura Somogyiensis 33. / Miscellanea 17. (Kaposvár, 2019)
Fazekas I. - Szőke K.: Az Eupithecia ochridata Schütze & Pinker, 1968 új tápnövénye az Artemisia annua L. és (Lepidoptera: Geometridae)
56 Natura Somogyiensis Eredmények Eupithecia ochridata Schütze & Pinker, 1968 - ürmös törpearaszoló Eupithecia ochridata Schütze & Pinker, 1968; In Pinker R.: Posebno Izd. pórodon. Muz. Skopje 4: 17. Locus typicus: „Pec” [sic!] (Fünfkirchen), Pécs, Magyarország. Synonyma: Eupithecia szelenyii Vojnits, 1969 Irodalom - References: Erlacher & Gelbrecht 1994, Fazekas 1979, 2017, 2018, Flamigni et al. 2002, Kaila 1989, Mazzei et al. 2019, Mironov 2003, Viidalepp 1974, Vojnits 1969, 1970, 1977, Weigt 1993. Új tápnövény Rudolf Pinker (1905-1987) bécsi lepkész a Pécs feletti Mecsek-hegységben Artemisia alba Túrra, (= A. camphorata Vili.) ürömfajon hernyókat gyűjtött, amelyekből kilenc imágót nevelt. Ezek a példányok lettek az Eupithecia ochridata Schütze & Pinker 1968 holo-, allo- és paratípusai, melyeket a bécsi múzeumban őriznek. Az eddigi irodalmi adatok alapján megállapítható, hogy az Eupithecia ochridata egy monofág faj, a hernyókat a következő tápnövényekről közölték; Artemisia alba Túrra, (= A. camphorata Vili.), A. campestris L., A. scoparia Waldst. et Kit. és A. schmidtiana Maximowicz (Fazekas 2019; Mironov 2003; Vojnits 1969, 1970, 1977; Weigt 1993). A második szerző és édesapja Szeőke László (1919—1980) 1968-ban az Artemisia annua fajról (egynyári üröm) eredetileg Cucullia tanaceti ([Denis & Schiffermüller]), 1775 bagolylepke hernyókat akartak gyűjteni kinevelésre. Ekkor lettek figyelmesek a kis, görbült testtartású, zöld alapon barnás, fehéres mintázatú, nyurga {Eupithecia sp.) hernyókra (4-5. ábra). Természetesen, kinevelési szándékkal ezeket is begyűjtötték, majd hemyónevelő ketrecben (6. ábra) nevelték, a hernyók száraz homokban bebábozódtak. Bábokból a következő év tavaszán, 1969 áprilisában fejlődtek ki az imágók (in coll. Szeőke K., Székesfehérvár). Az ex lárva példányokról Szeőke (1982) a következőket közölte:,Eupithecia ochridata Pinker - Artemisia annua L.: Székesfehérvár, 27. X. 1968., imago: 21. IV. 1969.” Az új tápnövény adatra sem hazai, sem pedig a külföldi irodalom nem figyelt fel, így Mironov (2003) európai kötetéből is kimaradt. Az első szerző genitália vizsgáltot végzett a székesfehérvári ex lárva példányokon (gen. prep. Fazekas I. No. 3494, 3495), amelyek tipikus Eupithecia ochridata jegyeket viselnek (vö. 2-3. ábra). Az Eupithecia ochridata hernyók a nyár végén, ősz elején, virágzó-terméshozó Artemisia annua növényeken is előfordulnak. Néhány fős csoportjaik a növények felső részén tartózkodtak napközben is. Begyűjtésük során elővigyázatosnak kellett lenni, mert zavarásra fürgén levetik magukat. Székesfehérváron az Artemisia annua a múlt század közepén, második felén sokfelé előfordult, ahol elhagyott házhelyek, vagy kevésbé bolygatott területek voltak. A második szerző lakhelyének (Széchenyi utca 21.) kertjének végén, és egyéb félreeső helyeken, a környéken is tenyészett az Artemisia annua. E növényeknek nyár végére, kisebb-nagyobb foltokban, méteresre megnövő állománya alakult ki. Az Artemisia annua egy meghonosodott, adventív, siksági-kollin, eurázsai faj, kontinentálisjelleggel (Soó 1927, 1970). Az Artemisia annua az artemisinin egyetlen természetes és fontos forrása, amelyet a malária ellen, valamint rákellenes szerként is használnak. Ezen kívül illóolajokat is előállítanak belőle. Termesztése leginkább Kínában, Vietnamban, Indiában, Romániában, Kenyában és Tanzániában folyik {Huang et al. 2010). Feltételezett őshazája Belső-Mongólia szteppéi (Follak et al. 2013). Ma már az egész világon elterjedt allergén növény. Priszter (1997) szerint az Artemisia annua ún.
