Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVII. - Natura Somogyiensis 33. / Miscellanea 17. (Kaposvár, 2019)
Fazekas I.: Magyar Eupitheciini tanulmányok 10. Az Eupithecia linariata fajcsoport határozója, bionómiája és elterjedése Magyarországon (Lepidoptera: Geometridae)
Fazekas I.: Magyar Eupitheciini tanulmányok 10. 47 Irodalom: Abafi-Aigner et al. 1896, Bleszynski 1965, Fazekas 1977, 2017ab; Forster & Wohlfahrt 1981; Hausmann et al 2011, Huber & Fritsch 2014; Kovács 1953, Malkiewicz & Kuczkowski 2006; Mironov 2003; Petersen 1910; Prout 1915; Ronkay & Szabóky 1981; Szabóky 2011; Szeőke 2007; Varga et al. 2010; Watson & Dallwitz 2003; Weigt 1988. Diagnózis: A szárnyak fesztávolsága 17,5-24,5 mm. Igen változékony faj. Az alapszín barnás sárgás. A bazális vonal rendszerint éles, hegyes szögekben megtört. A mediális tér feketés, a keresztszalagok vagy egybefolynak, vagy elkülönülnek. A postmediális vonal kezdete a costa-nál hangsúlyos, a nyílfoltok jól látszanak, de el is mosódhatnak. A subterminális vonal barnás sárga, szegélye olykor éles. A hátulsó szárny diskális foltja apró, a keresztvonalak jól kirajzolódnak. (j genitália (10. ábra): a valva szélesebb és zömökebb, mint a E. pyreneata fajé; az aedeagus hosszabb, a comutus bazálisan szélesebb, apikálisan elkeskenyedő. A 8. stemit basis cranialis-a szélesebb, mint a pyrenata-é és lekerekítettebb, a két processus apikálisan befelé hajlik enyhe ívben. 9 genitália (15. ábra): a corpus bursae nyújtott, zsák alakú; a E. pyreneata fajé kerekded. A 8. tergit disztálisan bemélyedt; a E. pygmaeata fajé domborúan ívelt. Bionómia: Az imágók május végétől augusztusig repülnek tölgyesek erdei tisztásain, vágásokban, az erdőszéléken, meleg, sziklás lejtőkön. Olykor gyűjtötték kertekben, kertészetekben és gyógynövény-ültevényekben (Digitalis purpurea) is. Dél-Európában valószínűleg bivoltin (Mironov 2003): VI-IX. A hernyók a júliustól szeptemberig Digitalis purpurea és D. gradiflora növényeken a generatív szervekkel táplálkoznak. A lengyelországi megfigyelések szerint (Malkiewicz & Kuczkowski 2006) a hernyók a párta végét selyem fonallal összehúzzák, s így védekeznek a parazitoidok ellen. A báb a földben, egy laza gubóban telel át, olykor kétszer is. Magyarországi elterjedés (24. ábra): Bizonyított adata: 9 Hungary | Nyírség | Bátorliget I Közbirt.-erdő | 1948.V.22. | leg. Kaszab & Székessy | gen. prep. Fazekas I. No. 3413 I in coll. MTM, Budapest (Fazekas 2017). A korábbi irodalmi adatok vizsgálata még nem fejeződött be, részben azért, mert bizonyító példányok vagy eltűntek, vagy ismeretlen helyen vannak: Balatonszentgyörgy, Kis-Balaton (Fazekas 1977); Csákvár- Róka-hegy (Szeőke 2007); Zempléni-hegység, Kemence-völgy [Kishuta] (Ronkay & Szabóky 1981); Hedrehely, Máriagyüd [Siklós], Nagymátépuszta [Bakóca], Villány (Uherkovich 1981); Bakonybél (Szabóky 2011). A faj előzetes elterjedési térképét a 24. ábrán mutatom be. Area (22. ábra): Identifikációs problémák miatt csak vázlatosan ismert. Amit biztosan tudunk, hogy elterjedt, sőt gyakori a Brit-szigeteken. Sokfelé gyűjtötték az Ibériaifélszigeten, Franciaországban, Belgiumban, Németországban és Norvégia nyugati partvidékén. Szórványos irodalmi adatok ismertek a következő országokból: Dánia, Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovénia, Svájc, Olaszország, Románia, Bulgária, Görögország és Törökország. A rendelkezésünkre álló chorológiai adatok alapján úgy tűnik, hogy pulchellata/pyreneata fajpár foként az atlantikus régióban vikariál, míg Közép-Európában, a Balkánon és Kis-Azsiában synpatrikus előfordulású. Jegyzet: Mironov (2003) szerint a kontinentális Európában az Eupithecia pulchellata intermedia Dietze, 1913 alfaj él. A nevezéktani alfaj és az intermedia alfaj differenciális karakterei nem egyértelműek, validitása kérdéses. Ugyancsak kérdésesek egyes szerzők (pl. Mironov 2003, Weigt 1988) indikált morfológiai ábrái, melyeken a linariata fajcsoport taxonjainak főbb szárny bélyegéit próbálják tipizálni. A közelrokon fajok számymintázatának vektorgrafikus elemzései az előbbi szerzők morfológia ábráit csak részben igazolták (vö. Fazekas 2017, 6. ábra). A tanulmányban egy új grafikus módszerrel, a pixel- és vektorgrafikus rétegek átfedésével mutatom be a fajok jellegzetes szárnymintázatát (vö. 18-21. ábra).
