Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVII. - Natura Somogyiensis 33. / Miscellanea 17. (Kaposvár, 2019)
Voigt, W. - Szalai-Dobosné Márta, M.: A Colletes hedarae Schmidt & Westrich, 1993, (Hymenoptera: Colletidae) a hazai fauna új tagja
Voigt, W. & Szalai-Dobosné, M. M.: Couetes hederae 139 Elterjedés'. Vélhetőleg megegyezik a fő tápnövénye, a közönséges borostyán, (Hedera helix) előfordulási területével (Kuhlmann et al. 2007). Jelenleg ismert areája Nyugat- Közép-Európa. A következő országokból voltak eddig adatai: Spanyolország (Pireneusok.), Franciaország (Korzikáról is ismert), Olaszország (Appenninek és Szardínia), Belgium, Hollandia, Nagy-Britannia (első adata Dél-Anglia: Dorset, 2001; jelenleg Cumbria: 2018.), Csatorna-szigetek, Luxemburg, Németország (1993 Felső- Rajna, dél felől teijeszkedőben: 2013 Solingen), Svájc, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Görögország, Ciprus. [1], [2], [4]. Élőhely, bár egyes források hangsúlyozzák a lösz- és homoktalajt [1], [2], de valószínűsíthető, hogy e tekintetben nem válogatós. Találtak már fészekkolóniákat füves lejtőkön, tengerparti szirteken, útpadkán és kertekben [4]. Szaporodás-biológia: Univoltin, a talajon telepesen fészkelő, proterandrikus faj, amely pihenőlárvaként áttelel. A nőstények repülési ideje szeptember elejétől általában október végéig tart, időjárási viszonyok függvényében november elejéig is. A hímek a kora ősz beköszöntével, már augusztus legvégén megjelennek, és az üregeknél várják a néhány nappal később kirajzó nőstényeket. A heves násztevékenység során megtermékenyített nőstények a saját maguk ásta, és egy selyem- vagy celofánszerű (igazi poliészter [1]) mirigyváladékkal beborított és azon felül egy másik, gomba- és baktériumellenes mirigyváladékkal impregnált [2] talajbéli fészeküregbe helyezik a nektár- és pollencsomaggal ellátott petét. Paraziták: A Nyugat-Európából jelzett parazitái (Epeolus cruciger és E. fallax nemezméhek, Stenoria analis élősdibogár [2]) közül Magyarországon csak az Epeolus cruciger (Panzer, 1799) fordul elő (Józan 2011). Táplálkozás: Az elsősorban a közönséges borostyán {Hedera helix) prefemciája miatt leírt, akkor monolektikusnak tartott fajról mára kiderült, hogy valójában polilektikus taxon, erős borostyán preferenciával. C. hederae nőstények által a borostyán virágba borulása előtt gyűjtött pollenrakományokon végzett vizsgálatok Colchicum autumnale, Odontites lutea, Solidago canadensis és S. gigantea, Сайта vulgaris pollent mutattak ki. [2]. Érdekes, hogy a méh még a rendelkezésre álló borostyánt sem mindig részesíti előnyben. Svájcban, Olaszországban és Franciaországban vizsgált pollenrakományok Hedera pollen mellett részben vagy túlnyomó részben Odontites és Calluna pollenből és néhány Asteraceae faj pollenjéből álltak [4]. 2015-ben kiderült a grázi (Ausztria) botanikus kertben vizsgált C. hederae nőstényekről, hogy pollenrakományuk egészen 98,5 %-ig Rhus chinensis pollenből állt, a közvetlen közelben teljes virágzásban lévő borostyán ellenére [2]. C. hederae hímek elsősorban emyősökön (Apiaceae) és fészkeseken (Asteracea) táplálkoznak [2], [4]. A selyemméhek terepi, illetve az ott készült fényképek alapján történő, beazonosítása még egy specialista számára sem egyszerű, ez leginkább nőstények esetén sikerülhet. A fajok biztos elkülönítése a galea vésezettségének vizsgálata nélkül nem lehetséges. Nem könnyíti meg a helyzetet az a tény sem, hogy a borostyán selyemméh genuszának legkésőbb rajzó tagja, mivel rajzásának első szakasza átfedésben lehet egyes gyakori rokonaival, nevezetesen Colletes daviesanus (Smith, 1846), Colletes fodiens (Geoffroy in Fourcroy, 1785), Colletes similis (Schenck, 1853) rajzásának végével. E fajok ilyenkor éppúgy előszeretettel gyűjtenek-táplálkoznak fészkeseken, például Solidago fajokon, mint borostyánvirágzás előtt a C. hederae nőstények. Utóbbiak viszont kifejezetten nagy, sokszor háziméhnél is termetesebb állatok, és még hímjei is nagyobbak előbbi három faj 10-11 mm-es nőstényeinél. Továbbá, a fenti fajok tergitszalagjai friss állapotban is fehérek, nem sárgásbarnák és keskenyebbek a C. hederae fajénál. E két bélyeg - a nagy méret és a széles tergitszalag - még akkor is segíti az azonosítást, ha idősebb korú,
