Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVII. - Natura Somogyiensis 33. / Miscellanea 17. (Kaposvár, 2019)
Háva, J. - Zahradnik, P. - Ruzicka, T.: A new species of genus Cucujus Fabricius, 1775 (Coleoptera: Cucujidae) from China
136 Natura Somogyiensis Anyag és módszer A Malom-völgy alsóbb, patakközeli lejtőit üde gyertyános-kocsánytalan tölgyesek borítják, e fölött pedig, triász mészkövön, szárazabb cseres-kocsánytalan tölgyesek teremnek, átmenetekkel a sziklakibúvásos-gyepfoltos karsztbokrosodás felé. A selyemméhek is egy ilyen helyen, suvadásos, meredek lejtőrészbe ásták, itt vízszintes bejáratú fészeküregeiket. A következő napokban, a világhálón található vadméhes szakoldalak tanulmányozása során, és a taxonról készített fényképeinket az ezen szakoldalak fotóanyagával összevetve, kétséget kizáróan kiderült, hogy ez a Colletes hederae (Schmidt & Westrich, 1993) [1], [2], [3], [4]. Mivel Józan (2011) listájában e faj nem szerepel, a világhálós keresés sem eredményezett rá magyar találatot, és a fenti, külföldi szakoldalokon felsorolt, előfordulási rekorddal rendelkező országok közt sem szerepel Magyarország, jelen észlelés egyben e faj első kimutatása Magyarországról. 2019. szeptember végén a szerzőpáros, nem kis meglepetésére, Balatonalmádi (Veszprém megye, Balaton-felvidék) egyik belterületi kertes telkén újra találkozott a Colletes hederae fajjal, ahol e selyemméh néhány, már kissé kifakuló nősténye a kerítésre felfutott borostyán virágzatain pollent gyűjtött. Az esetet szintén fotókkal dokumentáltuk. Eredmények és megvitatás Colletidae Colletes hederae (Schmidt & Westrich, 1993) — Felsőörs: Szent Kereszt-hegy 2016. IX. 04. fészektelep rajzó-nászrepülő egyedekkel; Balatonalmádi: belterületi zártkert 2019. IX. 23. Hedera helix L. virágzatain több pollengyűjtő nőstény - Magyarország faunájára új! A faj csak viszonylag későn, az 1990-es évek elején vált ismertté (Schmidt & Westrich 1993). Ebben bizonyára közrejátszott, hogy a fő tápnövénye — ami ebben az esetben, rendhagyó módon, a fajleírás legfőbb indoka volt — a közönséges borostyán (Hedera helix) a természetes élőhelyein csak a méhkutató számára elérhetetlen magasságban virágzik, fák (legtöbbször tölgyek) koronaközeli szintjén. Azon kívül, ahogy azt más szerző hozzáteszi [2], a vadméhkutatók októberre (amely hónap nyugaton a borostyán fő virágzási ideje) rendszerint már befejezik a terepi kutatómunkájukat. A faj közzététele előtt előkerült példányokat különböző kutatók hol a Colletes succinctus (Linné, 1758), hol a Colletes halophilus (Verhoeff, 1944) fajnak tartották, amint az a revízióknál kiderült. Nőstény. 8,5-14,5 mm; feje világos barna szőrös, fejpajzsa elől harántráncos; tora barna bundás, oldalt világosabb; potroha kúpos, végén darázsszerűen hegyesedő, fényes fekete; minden hátlemez széles, friss példányoknál karamellszínüen sárgásbarna hátulsó szőrszalaggal. A tor felőli részén barna szőrös első hátlemeznek csak oldalt van szalagja, a második tergitnek van tőszalagja is. Hím: 8,5-12,5 mm; fejpajzsa harántráncok nélküli; potroha karcsúbb-hengeresebb, nem hegyesedő, kevésbé fényes, világosabb, osztatlan végszalagokkal, hatodik haslemezén a pereme előtt két gödröcskével, valamint élgerinccel [2], [4].
