Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVI. - Natura Somogyiensis 32. / Miscellanea 16. (Kaposvár, 2018)
Uherkovich Á. - Nógrádi S.: A tegzesek (Trichoptera) kutatásának eredményei a Dráva hazai vízgyűjtőjén az elmúlt negyven évben
Uherkovich A. & Nógrádi S.: Tegzesek a Dráva hazai vízgyűjtőjén 77 Fajokban igen gazdagok, köztük több olyan fajjal, amelyek csaknem kizárólag vagy kizárólag itt élnek (Glossosoma boltom, Glossosoma conformis, Agapetus delicatulus, Hydroptila occulta, Hydroptila tineoides, Allotrichia pallicornis, Plectrocnemia brevis, Polycentropus flavomaculatus, Polycentropus irroratus, Phryganea bipunctata, Oligotricha striata, Limnephilus elegans, Rhadicoleptus alpestris, Halesus digitatus, Micropterna testacea, Lepidostoma hirtum, Athripsodes albifrons, Athripsodes bilineatus, Ylodes simulans, Oecetis testacea, Leptocerus interruptus, Adicella filicornis, Adicella reducta, Setodes viridis). Ezek közül a kisebb vízfolyások közül nagyon alaposan vizsgáltuk korábban - mintegy 30 éve - a Szentgyörgyvölgyi-patakot, amely fajgazdagsága országosan is egyedülálló: 100 fajt mutattunk ki Magyarszombatfánál, csaknem az összes fenti felsorolt érdekesebb fajt is (Uherkovich, Nógrádi 1992a). Hasonlóan értékes lehet a Kerca felső szakasza, ahol ugyancsak nagyon fajgazdag - bár még nem eléggé alaposan kikutatott - tegzes-együttesre leltünk, bizonyos, Magyarországon ritka fajokjelentős dominanciájával (Leptocerus interruptus, Setodes viridis, Oecetis testacea). A Zalai-dombságon, a vízrendszerhez tartozó vízfolyások itt-ott szintén meglehetősen gazdagok, például a Ptatyphylax frauenfeldi jelentősebb populációjával (Szentpéterfölde). Természetvédelem Unikális előfordulások, ritkaságok Hydroptila pulchricornis (Pictet, 1834). Eddig ismert egyetlen példányát Barcs- Középrigócon, az erősen eutrofízálódott, nagyon nagy fajdiverzitású egykori I. halastónál fogtuk 1997. július 24-én, az eredeti jegyzőkönyvi feljegyzések szerint. (Mindkét rá vonatkozó irodalmi forrás - Nógrádi, Uherkovich 1998, Nógrádi 2001 - tévesen július 23-i dátumot közöl.) Ennek a fajnak azóta sem tudunk hazai példányáról, tehát unikális előfordulású. A Micrasema setiferum Pictet 1834 fajnak ugyancsak egyetlen példányát ismerjük, ezt pontosan az előzőekben említett faj lelőhelyén, 1983. május 4-én fogtunk fényen (Nógrádi 1985a, 1985b). Azóta ennek sem került elő egyetlen példánya az ország egész területén. Lehetséges, hogy ez inkább nappal aktív állat, és fényen csak kivételesen jelenik meg? Rokon fajai terep-tapasztalataink szerint inkább nappali aktivitást mutatnak (Micrasema minimum - nálunk nem él és Brachycentrus subnubilus). A Helicopsyche bacescui Orghidan & Botosáneanu 1953 erősen izolált előfordulásának felfedezése nagy meglepetésnek számított 1997-ben (Nógrádi 1998; Nógrádi, Uherkovich 1998). Somogyudvarhely község északi vége körül a somogyi homoktakaró meredeken szakad le az egykori ártérre. Évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt a Dráva mosta alá, mára a meredek lejtő részben még áll, tövében legalább 10-12 kisebb-nagyobb ionszegény, tiszta vizű forrás fakad. Ezek és lefolyójuk körül több helyen is gyűjtöttük a faj példányait. A kísérő fajok is érdekesek: a Dráva mentén csakis itt fordul elő a Crunoecia irrorata (Curtis, 1834), az Emodes articularis (Pictet, 1834) és a Beraea pullata (Curtis, 1834). Sajnos, időközben a források egy részét bekerítették és így megközelíthetetlenné váltak, emellett a terület egy részén leirtották a növényzetet. így a populáció egy része eltűnt vagy károsodott. A források a nemzeti park területén kívül fekszenek, így védelmükben egyelőre nem lehetett hatékony intézkedést tenni. Az állományt az elmúlt 15 évben nem tudtuk ellenőrizni, de kívánatos lenne a későbbiekben itt megfigyeléseket és gyűjtéseket végezni. Ettől északra, Berzence körül is van néhány hasonló forrás, de ott sem ezt, sem a kíséretében előforduló legtöbb fajt nem találtuk meg.
