Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 15. - Natura Somogyiensis 31. / Miscellanea 15. (Kaposvár, 2018)
Józan Zs.: A Dél-Dunántúl fémdarázs faunája
Józan Zs.: A Dél-Dunántúl fémdarázs faunája 97 Baranyai hegyháton Varga. Gyurkovics Henrik Szegeden gyűjtötte (szóbeli közlés). Első példányát Vejtiben gyűjtöttük a 1996-ban a Duna-Dráva NP kutatása során. Az utóbbi évtizedben végzett gyűjtéseink alapján a faj terjeszkedését feltételezhetjük. Hazánk faunájára új. Tápnövényei: Heracleum sphondylium, Levisticum officinale, Phoeniculum vulgare. Chrysis viennensis Linsenmaier, 1959 - A cinglicornis-tói nehezen elkülöníthető faj. Muskovits J. tizenhárom helyen gyűjtötte, ezek egyike Simontornya. Chrysura austriaca (Fabricius, 1804) - Hűvös klímájú élőhelyeket kedvelő paleark- tikus faj. Magyarországon ismert lelőhelyeinek száma nem éri el a húszat (Móczár 1967, Muskovits et al. manuscript). Dél-Dunántúlon csak Alsóbogáton és Balatonbogláron (Külső-Somogy) továbbá Mecseknádasdon (Mecsek) ismerjük előfordulását. Chrysura hirsuta (Gerstaecker, 1869) - Nagyon ritka nyugat-palearktikus hylophil faj. Régebben csak Keszthelyről ismertük előfordulását (Móczár 1967). Egy újabb lelőhelye vált ismertté Kaposváron (coll. MTM). Chrysura radians (Harris, 1776) - Hűvösebb mikrokímájú élőhelyeket kedvelő pal- earktikus faj. Magyarországon majdnem negyven helyen találták meg (Muskovits et al. manuscript). Dél-Dunántúlon csak négy lelőhelye ismert: Balatonboglár és Vörs (coll. MTM), továbbá Abaliget és Törökkoppány (coll. RRM). Chrysura simplex (Dahlbom, 1854) - Főleg hegyvidékeken élő mediterrán elterjedési jellegű fémdarázs. Móczár (1967) csak budapesti lelőhelyét említi. Muskovits J. a revízió során az MTM gyűjteményében további öt lelőhelyről talált példányokat. Köztük kettő a Dél-Dunántúlon van: Szekszárd és Vörs. Chrysura trimaculata (Förster, 1853) - Pontomediterrán faj. Tavasszal rajzik, március végén már gyűjtöttük. A múlt évszázad közepéig csak négy hazai helyről közölték (Móczár 1967). Azóta harmincötre gyarapodott a lelőhelyeinek száma, ebből tizenhét található Dél-Dunántúlon. Külső-Somogy: Gamás Jazvina, Látrány, Polány, Magyaregres Deseda, Somogydöröcske, Somogyaszaló Desda; Belső-Somogy: Darány Barcsi borókás TK, Mike, Somogyfajsz; Zselic: Almamellék Sasrét, Bárdudvarnok, Ibafa Gyűrűfü, Kaposmérő, Somogyhárságy, Szentbalázs, Töröcske (Kaposvár); Mecsek: Hosszúhetény Püspökszentlászló, Pécs Jakabhegy; Dráva-völgy: Őrtilos. Euchroeus purpuratus (Fabricius, 1787) — Meleghez és szárazsághoz erősen ragaszkodó pontomediterrán fémdarázs. Főleg az Alföldön és a meleg mezoklímájú hegylábi övezetekben gyűjtötték. Dél-Dunántúlon csak a Balaton partja mentén (Balatonboglár, Balatonszemes, Balatonőszöd, Zamárdi), a Kisbalatonnál (Vörs) és Szekszárdon ismerjük előfordulását (coll. MTM). A Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményében csak egy Balatonszemesen gyűjtött példány található. Pseudospinolia uniformis (Dahlbom, 1854) - Melegkedvelő pontomediterrán faj. A faunafúzetben (Móczár 1967) hazai előfordulását nem említik. Az utóbbi évtizedekben Muskovits Cserkúton (Mecsek) és Gyulán gyűjtötte. A szerző elsőként Óbányán találta meg (Józan 2006). Az elmúlt években előkerült a Zselicben (Almamellék: Sasrét) és Magyarszék (Mecsek) határában (coll. RRM). Kovács-Hostyánszki Anikó a Hevesi puszták TVK kutatása során e faj több példányát fogta csapdával Besenyőtelek, Mezőtárkány és Poroszló határában. Spinolia dallatorreana Mocsáry, 18996 - Szűktűrésű melegkedvelő pontomediterrán fémdarázs. Magyarországon tizenhárom lelőhelye ismert. Dél-Dunántúlon csak régi előfordulásai vannak: Simontornya, Siófok és Szekszárd (coll. MTM). Spinolia unicolor (Dahlbom, 1831) - Palerktikus fémdarázs, ökológiai igényei az előző fajjal egyeznek meg. Homokterületeken került elő. Tíz lelőhelye a Kiskunságon, Bakonyszentkirályon, Keszthelyen és Gyenesdiáson van. Dél-Dunántúlon Pécs Zsebe- domb, Somogytúr (Külső-Somogy) és Nagybajom (Belső-Somogy). A homokterületeken kívül gyűjtöttük dolomit- és homokkő konglomerátum málladékon is.
