Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 15. - Natura Somogyiensis 31. / Miscellanea 15. (Kaposvár, 2018)
Hudák T.: A nappali lepkefauna vizsgálata Székesfehérváron
132 Natura Somogyiensis Maculinea teleius - A vérfíí-hangyaboglárka a város környéki nedves, vérfüves rétek egyik legjellegzetesebb lepkéje. A város nyugati, a Sárréttel érintkező részén sokfelé előfordul, mint például Maroshegy és Demkóhegy több pontja, Feketehegy, Palotavárosi- tavak. Ezeken az élőhelyeken általában gyakori. A keleti oldalon csak a Császár-víz völgyének nedves kaszálórétjén figyelte meg néhány példányát Kovács Gergely 2015. 08. 13-án. Egyes években, amikor tápnövényét nem kaszálják le repülési ideje közben vagy előtt, kimondottan tömeges lehet. 2015. 08. 04-én hatalmas rajzása volt megfigyelhető az Alsóvárosi-rétek vérftives szakaszain. A környéken lokálisan megtalálható a Mezőföldön, és a Sárréten északi irányban elterjedt a Móri-árok mentén beleértve a Nyugat-Vértest, de megtalálható Pátkától a Zámolyi-medencén keresztül a Csíkvarsai- rétig (Staudinger, Kovács G. és saját megfigyelések) . Egy nemzedéke július elejétől augusztus végéig repül, rajzásának csúcsa augusztus első felében van. Védett faj, Natura 2000 faj. Maculinea nausithous - A sötétaljú hangyaboglárka a város egyik legnevezetesebb lepkéje, aminek előfordulása csak 2010 után vált ismertté. Az hogy Szeőke (2016) kutatásai során nem került elő, felveti egy jelenkori terjedés lehetőségét, amely a vérfüvei együtt történt vízfolyások, mint például a Gaja vagy a Malom-árok mentén. A feltevést alátámasztja az a tény, hogy 2017-ben Staudinger István (DINP) Váli-völgyi megtalálásáról tájékoztatott és megkerült a Gerecsében is. Fenti rokonától eltérően csak a város nyugati oldaláról ismerjük, jelenleg összesen négy lelőhelyről. Az előző fajnál ritkább az Alsóvárosi-réteken, körülbelül azonos mennyiségben találhatók Feketehegyen a Csőri- és a Nyúl-dűlőben. A Palotavárosi-tavaknál a két faj, a nagy tűzlepkével együtt közel fordul elő a megyeszékhely központjához, ami ekkora város esetén több mint figyelemre méltó. Északi és nyugati irányban a Móri-árokban és a Zámolyi-medencében az előző, rokon fajhoz hasonló elterjedést mutat, azonban a várostól délkeletre a Mezőföld síkján már sehol sem fordul elő, vagyis a nausithous Székesfehérváron éri el hazánkban elterjedésének délkeleti peremét. Éppen ezért populációinak megőrzése és lelőhelyeinek minél előbbi védetté nyilvánítása igen fontos feladatunk! Az imágók a M. teleius fajnál valamivel később, július közepén kezdenek repülni, rajzásuk augusztus végére befejeződik. Védett és Natura 2000 faj. Polyommatus thersites - Rokonától, az igen gyakori Polyommatus icarustó\ való rendkívül nehéz elkülönítése miatt adathiányos faj, mely jó állapotú száraz gyepekben tenyészik és megfelelő élőhelyeken igen gyakori lehet (például a váci Naszály déli lejtőjén tömeges előfordulását észleltem). Fehérváron csak Szeőke (2016) találta a nyugati rész néhány pontján. Petrich (2001) csak egyetlen helyről jelzi a Velenceihegységből. Két nemzedéke májustól szeptemberig látható. Védett faj. Libythea celtis - A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején még igen ritka fajnak számított, majd egyre több helyen jelent meg és napjainkban bárhol felbukkanhat. Leginkább erdőszegélyeken, patakvölgyekben, erdei utak mentén láthatjuk, ahogy a nedves talajon összezárt szárnnyal szívogat, de egyre többször települések belterületén is megfigyelhető, ahol tápnövénye a Celtis occidentalis előfordul. Nagyobb rajzását először 1995. 06. 30-án, majd 2007. 05. 28-án észleltem a Sárpentelei-erdő szegélyében, később 2016. 06.19-én a Kovács-berke köves útján volt gyakori. A frissen kelt példányok május végén, június elején kezdenek rajzani, majd július közepétől szeptemberig véleményem szerint egy második nemzedék látható. Utóbbi példányai esetenként még október-novemberben is repülnek. Attelelés után a lepkék kora tavasztól újra aktívak, még májusban is megfigyelhetők. Védett faj.
