Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 15. - Natura Somogyiensis 31. / Miscellanea 15. (Kaposvár, 2018)
Hudák T.: A nappali lepkefauna vizsgálata Székesfehérváron
116 Natura Somogyiensis 4. Csalai-erdö Pákozdtól északra, Csalapusztától keletre a Velencei-hegység északi lejtőjén találjuk a Csalai-erdőt. Dombvidéki jellegű terület, észak-déli irányú hegygerincek és völgyek tagolják, a gerinceket helyenként sziklakibúvások színesítik. Növénytakarójának túlnyomó része méhészeti céllal használt, ugyanakkor természetvédelmi szempontból teljesen értéktelen akácos, azonban a Kovács-berke nevű részen nagyobb kiterjedésű tölgyes foltok is megmaradtak, nyáron dús növényzetnek köszönhetően gazdag lepkefauna alakult ki. 5. Császár-víz völgy középső szakasz, Murvás-hegy A Császár-víz középső szakaszát Csalapuszta és Kisfalud között találjuk. Bal partján Csalapusztától keletre horgásztavat létesítettek, tőle délre nagy kiterjedésű, száraz juhlegelő terül el. A patakot hosszan füzesek szegélyezik, jobb partján kaszálórétek és zártabb erdős részek váltogatják egymást, amelyekben Cephalantera damasonium is előfordul (Kovács 2015b). Kisfalud közelében egy meredek oldalú domb szegélyezi a völgyet, ez a Murvás-hegy. Tetején fiatal tölgyes nő, meredek keleti oldalát igen száraz gyep borítja. 6. Csúcsos-hegy, Jancsár A 182 méter magas Csúcsos-hegy tetején az Aranybulla Emlékművel a város egyik népszerű kirándulóhelye. Korábban természetes jellegű száraz gyep borította, ma már egyre inkább részben parkosított, részben spontán cserjésedő területté válik nagyrészt ültetett növényzettel, nyugati lejtőjén cserszömörcével, a keletin akácossal. Igen meleg mikroklímájának köszönhetően mindig is ez volt az a terület, ahol kora tavasszal az első áttelelt lepkéket meg lehetett figyelni. A hegy és a Császár-víz völgye között a Jancsár nevű terület helyezkedik el, ahol degradált száraz gyepeket, akácost, működő és felhagyott murvabányákat találunk. A város közelsége miatt igen rossz állapotúak az élőhelyek: szemét- lerakás, murvabányászat és az ehhez kötődő teherautóforgalom tette tönkre őket. Néhány tő Pulsatilla nigricans és Adonis vernalis máig túlél, sajnos a Iris pumila már kipusztult (Banizs 2008). 7. Sóstó és Homokbánya TT A város déli oldalán találhatók, egymással összefüggő, orchidea fajokban gazdag, védett területek. Az egykori homokbánya és az elnádasodott Sóstó környékén változatos élőhelyeket találunk: láp és mocsárrétek, pusztagyepek, homoki gyepek, kisebb-na- gyobb erdőfoltok. Szép számmal előforduló orhideái az Orchis militaris, az Anacamptis laxiflora, az Anacamptis coriophora és az Epipactis palustris, de megtalálhatjuk a fokozottan védett Ophrys sphegodes, Cephalantera damasonium, C. longifolia, Orchis morio, Listera ovata és az Epipactis helleborine fajokat is. Ezeken kívül Iris arenaria, Blackstonia acuminata, Dianthus giganteiformis, Prunus tenella növelik a terület értékét (Banizs 2008), amely mostanra teljesen körbeépült lakó és ipari területekkel, főutakkal. Megfigyeléseim szerint 2000 után a Sóstó és a környező természetvédelmi terület vízutánpótlás hiányában sajnálatos módon egyre jobban kiszáradt, a tavon a nyílt vízfelület, a többi részen a talajnedvesség drámai mértékben csökkent, a láp és mocsárrétek átalakultak. Ennek következményeként a nedvességigényesebb fajok közül eltűnt a Dactylorhiza incarnata, a Parnassia palustris a 80-as évek óta nem kerül elő. 8. Alsóvárosi-rétek (Demkóhegy), Maroshegy Székesfehérvárt nyugatról a Sárrét határolja. A nedves, lápos rétek Maroshegytől északra egészen beékelődnek a város területébe. A veszprémi és a komáromi vasút közötti városrész a Demkóhegy, az azt három oldalról körülvevő gyepes területet pedig Alsóvárosi-réteknek nevezik.
