Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 14. - Natura Somogyiensis 30. / Miscellanea 14. (Kaposvár, 2016)
Józan Zs.: A balatonfüredi Tamás-hegy fullánkos hártyásszárnyú (Hamenoptera: Aculeata) faunája
JÓZAN Zs: A BALATONFÜREDI TAMÁS-HEGY FULLÁNKOS HÁRTYÁSSzArNYÚI 49 A Magyarországon ismert öt neméből négy előkerült a vizsgált területen is. Ezen család fajainak túlnyomó többsége Andrena, ezért a számarányuk alig különbözik a családétól. Faunisztikai szempontból legjelentősebb fajai: A. aciculata, A. bluethgeni, A. chrysopus, A. nasuta, Camptopoeum frontale. A Colletidae családban előkerült három Colletes faj nagyon kevés, a nálunk ismert selyemméhek mindössze 16%-a. A Hylaeus fajok száma ennél jelentősebb, eléri a hazai fajok 31%-át. Jelentősebb faja a Colletes nasutus. A Halictidae családban a nálunk előforduló kilenc nemből hatot sikerült itt is kimutatni. A fajgazdag genuszok esetében (Halictus, Lasioglossum, Sphecodes) a gyűjtött fajok számaránya 40-41%. Faunisztikai szempontból kemelkedő fajok: Halictus tectus, Lasioglossum bluethgeni, L. buccale, L. clypeare, L. convexiusculum, L. damascenum, L. laeve, L. obscuratum, L. truncaticolle, Rophites algirus trispinosus. A Megachilidae család 12 hazai neméből 11 ismertté vált a Tamás-hegyen is. A fajok genuszonkénti megoszlása egyenetlen. A kimutatott Stelis- Coelioxys- és Anthidium fajok száma alacsony, a magyar- országi fajok 18, 24, illetve 27%-a. A kilenc hazai Chelostoma fajból négy került itt elő (44%). A Hoplitis fajok közel fele, a Megachile fajoknak pedig a fele a Tamás-hegyen is él. A leginkább fajgazdagnak az Osmia nem bizonyult, a hazai fajok 63%-a került itt elő. Az Apidae család 21 genuszából csak 12 került elő a vizsgált területen. Az Anthophora genusz 5 faja a hazai fajok 33%-a. A közeli rokon Amegilla fajok közül egyet sem sikerült begyűjteni. Az Amegilla salviae a terület szegélyén nagy valószínűséggel előkerülhet. Az Eucera nem 18 fajából 8-at sikerült kimutatni (44%). A14 Tetralonia fajunkból mindössze egyet sikerült megfogni. A Melectini tribus két faja került elő, ez a hazai fajok negyed része. A Nomadinae alcsalád fajainak túlnyomó része Nomada. Ezek közül 20-at sikerült kimutatni a vizsgált területen. Ez a hazai fajok 22%-a. Az alcsaládból még három további genusz egy-egy faja kerül elő. A Xylocopinae alcsalád 10 magyarországi fajából hatot sikerült gyűjtenünk. A Bombini tribus 10 faja került elő a vizsgált területről, ebből nyolc Bombus és kettő Psithyras. A család legjelentősebb faunaelemei: Eucera caspica perezi, E. similis (Apinae), Ammo bates vine tus, Nomada basalis, N. femoralis, N. furvoides, N. mutabilis, N. nobilis és N. sybarita. Az egyes családok fajainak elterjedési jelleg szerinti megoszlásának sajátossága, hogy Sphecidae-Crabronidae és az Apidae családok lényegében megegyeznek a déli-, európai és a széles elterjedésű fajok tekintetében: 44%, 16% és 43% (2. és 6. táblázat). A többi darázscsalád fajainak megoszlása ettől kissé eltérő, az európai faunaelemek részaránya csak 7%, a délieké (mediterrán fajok) 44%, a széles elterjedésűeké (palearktikus, nyu- gat-palearktikus és holarktikus) 47% (4. táblázat). Az ökofaunisztikai jelleg szerinti megoszlás az előzőktől eltérő. A stenoök eremophil (szűktűrésű melegkedvelők) részaránya a három csoportnál lényegében megegyezik (4-5%). Az euryök eremophil (tágtűrésű melegkedvelők) számaránya 48 és 66% között változik, a legalacsonyabb a méhszerű- eknél és legmagasabb az egyéb darázscsaládok fajainál (3., 5. és 7. táblázat). A legszélesebb tűréshatárú fajok (hypereuryök intermedier) részesedése 19 és 27% között található. Legmagasabb a méhszerű fajoknál (7. táblázat). A hűvös és nedves klímájú élőhelyeket preferáló fajok (euryök hylophil) aránya a legmagasabb a Sphecidae és Crabronidae fajoknál (21%), valamivel kevesebb a méhszerűeknél (19%) (3. és 5. táblázat). Az egyéb darázsfajoknál csupán 6% (5. táblázat).
