Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 14. - Natura Somogyiensis 30. / Miscellanea 14. (Kaposvár, 2016)
Fazakas I.: Magyar Epitheciini tanulmányok 5. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Eupitheciini gyűjteménye (Lepidoptera: Geometridae)
164 Natura Somogyiensis 48. Eupithecia addictata Dietze, 1908 Megvizsgálta anyag: $ Nagybajom 1987.VI.2. ÁL, gen. prep. Fazekas I. No. 3472. (13. ábra) Jegyzet: Új faj a Dunántúlon. A Mironov (2003) által közölt bátorligeti példány, melyet a szerző a magyar faunában új taxonként publikált, a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében nem találtam meg. Sem Mironov (pers. comm, in e-mail), sem pedig a gyűjtő nem tud annak bekövetkezett sorsáról. Ezért bátorligeti előfordulása kétséges. Az E. addictata Japántól, Szibérián és Kakukázus vidékén át Közép-Európáig szigetszerűen elterjedt faj (lásd Mironov 2003: 297, térkép). Lokális populációi élnek Macedóniában, Görögországban, Olaszországban, Ausztriában és Szlovákiában. A magyar és a többi közép európai terület is további vizsgálatot igényel, főleg azért mert Eupithecia addictata könnyen összetéveszthető az E. thalictrata (Püngeler, 1902) fajjal. Mindkét faj monofág, a hernyók Thalictrum növényfajokon élnek. Főleg az olyan élőhelyeken kell kutatni a fajpár után, ahol tápnövények bőségesen teremnek, s a térség vegetációja természetközeli állapotban van. A faj diagnózisával, bionómiájával, földrajzi elterjedésével illetve a hasonló faj kérdésével egy külön tanulmányban foglalkozom. 49. Eupithecia denotata (Hübner, 1813) Megvizsgált anyag: S_ Bakony Darvas-tó 1988.08.12. ÁL; $ Bakonynána 1985. VII. 19. fcs, 1995.07.29. ÁL; 9 Bakonynána Prém-malom 1984.VIII.1. fcs; S Bélavár Palinai-erdő 1997.07.30. ÁL; $ Dudar 1984.VIII.4. ÁL; 9 Jósvafő Tohonyavölgy 1972. IV. 10-12. UÁ; $ Magyaregres 1999.04.28. ÁL; $ Nagyharsány Szársomlyó Szoborpark 1999.07.15. ÁL, gen. prep Fazekas I. No. 3446; $ Odörögd 1987.07.22. ÁL; $ Tés 1987.VI.20. fcs; $ Várvölgy 2002.05.02. ÁL; $ Zselicszentpál 1997.05.13. ÁL. Jegyzet: Varga et al. (2004) leírásában egy holomediterrán, quercetális faj, mely téves besorolás. Valójában Mongóliától a közép-ázsiai hegyvidékeken és Kis-Ázsián át Skandináviáig a Brit-szigetekig, Olaszország déli részéig valamint Pireneusok hegyláncaiig sokfelé kimutatták. Ez idáig semmilyen hiteles adat nincs Észak-Afrikából. Habitatjai hazánkban: domb- és hegyvidéki kaszálók, száraz gyepek, cserjések, xero- és mezofil tölgyesek tisztásai, azok szegélyzónája, szurdok erdők, magaskórósok, lokálisan sziklagyep és karsztbokorerdő mozaikok. Euryök faj. Mironov (2003) Európában csak valószínűsíti, hogy két nemzedékes. Kutatásaim szerint Magyarországon két generációs: április elejétől június közepéig majd július közepétől augusztus végéig repül. 50. Eupithecia millefoliata Rössler, 1866 (= wettsteini Vojnits, 1974) Megvizsgált anyag: 2 5 Bakonynána 1987.VII.24. ÁL; $ Bakonynána Prém-malom 1984.VIII.1. fcs; 2$ Csabrendek Meleg-víz 1988.Vili.11. ÁL; $ Fertő-Hanság Fehértó 1999.07.15. ÁL; $ Hollóháza Senyővölgy 1986.07.29. ÁL, gén. prep. Fazekas I. No. 3467; $ Látrány 1999.07.04., c?2$ 1999.08.03. ÁL; <$ Máriagyüd Tenkes 1999.07.06. ÁL; 9 Nagybajom 1987.07.21. ÁL; 9 Nyirád Darvas-tó 1989.VIII.25., $ 1999.08.09. ÁL, gén. prep. Fazekas I. 3451; 9 Ódörögd 1987.07.22. ÁL; 9 Szőce (Vas m.) 1980. VIII. 3. UA. Külföldi példányok: 9 SK Pavcina-Lehota 1989. VIII.7. ÁL. Jegyzet: Jakutföldtől Közép-Ázsián át szerte Európában és lokálisan Kis-Ázsiában valamint az Atlasz hegységben ismert faj. Hazánkban főleg a xero- és mezofil rétek, sziklás hegyoldalak valamint az extenzív kaszálók szórványos elterjedésű faja júniustól augusztusig, egy nemzedékben. A millefoliata igen változékony faj, melynek számos formáját és alfaját írták le. Az egyes „alakok” sokáig fajként voltak ismertek. Hazánkban is több formája ismeretes. Vannak olyan példányok melyeknek a fajra jellemző hangsúlyos discalis foltja teljesen
