Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 13. - Natura Somogyiensis 28. / Miscellanea 13. (Kaposvár, 2016)
Otártics M. Zs.–Török H. K.–Barna R.–Böndi B.-Strausz Sz.-Farkas S.: A Dél-Dunántúl bögöly faunájáról (Diptera: Tabanidae)
6 Natura Somogyiensis pet játszik, de a régió sok területének Tabanidae faunájáról alig rendelkezünk adatokkal. Jelen dolgozat célja az említett régió területéről eddig publikált elterjedési adatok összegzése. Az összegyűjtött adatokra építve lehet a közeljövőben szervezett faunisztikai vizsgálatokat tervezni és végrehajtani, melyek eredményei hatékonyan szolgálják a veszélyt jelentő fajokkal szembeni védekezést. A Dél-Dunántúl Tabanidae kutatásának áttekintése A hazai bögölyfajok elterjedéséről az első összefoglaló a történelmi Magyarország területéről származó valamennyi adatot tartalmazta (Thalhammer 1900). A Nemzeti Múzeum Adattárában a 20. század első feléig jelentős mennyiségű Tabanida anyag gyűlt össze, melyet Aradi (1956) dolgozott fel és adott közre. A Dél-Dunántúl területén 15 lelőhelyről 22 bögölyfaj előfordulását említi, melyek közül Tolna megye területére mindössze kettő (Lengyel és Simontomya) esett. Két évvel később publikálta a magyar- országi bögölyfajok határozóját a Fauna Hungarieae sorozatban (Aradi 1958), melyben még egy Tolna megyei lelőhely szerepelt: Bölcskéről említi a Chrysopsparallelogrammus előfordulását. Sajnos a gyűjtemény, melyre a két említett mű épült, elpusztult egy tűzvészben az 1956-os harcok során, így az adatok nem ellenőrizhetők. így kérdéses pl. a Tabanus montana előfordulása, mely számos adattal szerepel (Aradi 1956), de a jelenleg érvényes magyarországi faj listából (Majer 2001b) hiányzik. Gebhardt (1962) a neves dipterológus, Thalhammer János emlékének dedikált munkájában a nagy gyűjtő mecseki, javarészt Pécs környékéről származó adatait adja közre; ebben 22 bögöíyfajt sorol fel. A Mecsekből és néhány közeli településről Tóth (1976) 27 faj adatait közölte, részben irodalmi adatok, részben különböző gyűjteményi anyagok feldolgozása és saját gyűjtései alapján. A fajlistában szereplő Haematopota hispanica synonym elnevezése a H. ocelligera (Kröber, 1922) fajnak, mely viszont nem szerepel Magyarország bögölyfajainak jelenleg érvényes listáján (Majer 2001b). Majer (1983b, 1985c) a mecseki Éger-völgyben Malaise-csapdával végzett rendszeres gyűjtései alapján 29 faj előfordulását bizonyította, aminek eredményeként a Mecsekből ismert bögölyfajok száma 38-ra emelkedett. Majer (1983a) a Drávához közel fekvő Barcsi Borókás területéről 13 bögölyfaj előfordulását jelezte, melyek közül a Tabanus bromius és T. tergestinus az összes gyűjtött egyed több, mint 70 %-át adta. A mintavételek Darány és Istvándi települések közelében történtek. Két évvel később újabb tanulmányt közölt a területről, melyben Tóth Sándor és Wéber Mihály gyűjtéseiből származó adatokat is felhasználva 29 fajt sorolt fel (Majer 1985b), köztük a Chrysops italicus fajt, melynek ez volt az első hazai publikált adata. A Mecsek területén, Abaligeten végzett további gyűjtések során 19 bögölyfaj került elő (Majer 1988). A Mecsekből publikált valamennyi korábbi adat összegzésével, valamint különböző gyűjtők addig fel nem dolgozott anyagainak meghatározásával a fajok száma az évezred végére elérte a 41-et (Tóth 2000b), míg jelenleg 48 faj előfordulását tekinthetjük igazoltnak a hegységből (Tóth 2007). A Béda- Karapancsa Tájvédelmi Körzet Diptera faunája teljesen ismeretlen volt, míg Tóth (1992) több családra, köztük a Tabanidákra vonatkozóan isközölt adatokat. Malaise csapdákkal és egyelő gyűjtéssel, 13 mintavételi helyről 18 bögölyfajt mutatott ki, köztük a faunára újnak bizonyuló Pangonius pyritosus fajt. A DDNPI-hez tartozó Boronka- melléki Tájvédelmi Körzetből szintén Tóth (1996) közölt először Tabanida adatokat; a csapdák anyagából, valamint más gyűjtőktől származó anyagban 25 fajt azonosított. Dominánsnak találta a Haematopota pluvialis fajt, melynek aránya meghaladta az 50%- ot. A Dráva horvát és magyar oldalán, közösen végzett gyűjtések eredményét adja közre
