Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 13. - Natura Somogyiensis 28. / Miscellanea 13. (Kaposvár, 2016)
Keszthelyi S.: A darázs- és karcsúcincér fajok (Cerambycidae: Clitini, Lepturini) eltréő élőhelyeken mért diverzitásának és rajzásidőszakának jellemzői a Zselicben
48 Natura Somogyiensis Megvitatás A cincér fajok meghatározó elemei az erdei ökoszisztémáknak, döntő szerepet játszanak élőhelyeik dekompozíciós folyamataiban. Élőhelyhez, tápnövényeikhez kötődően jelenlétükkel-hiányukkal kiválóan indikálják a környezetükben végbemenő változásokat (Ohsawa 2008). A Somogy-megyéből származó faunisztikai munkák (Kovács et al. 2001, Hegyessy és Kovács 2003, Lökkös 2003) értékes lelőhely- és tápnövény adatokkal járultak hozzá az egyes fajok biológiájának pontosabb megismeréséhez, viszont az egyes élőhelyek faji sokszínűségére vonatkozó információk hiányoztak. A rajzásfenológiai vizsgálatok rámutattak, hogy a Zselic területén a vizsgált fajok rajzása május-június időszakára esik, mely időintervallumra időzíthetők az e családhoz köthető természetvédelmi monitoring- és faunisztikai felmérések. A vizsgálat során védett faj nem került elő, viszont az egyedszám- és gyakorisági adatok rámutattak az érintett biotópok jellemző, domináns fajaira. Az egyedüli, ritka fajnak számító I. speciosus Schneider kizárólagosan urbanizált területen történő előfordulása természetesen nem zárja ki erdei társulásokban való jelenlétét (Kaszab 1971). A regisztrált adatok a számára kedvező, lokális élőhelyének közelségével magyarázható. Igazolást nyert, hogy a változatos növény összetételű élőhelyek sokszínűbb ízeltlábú közösségnek adnak otthont, míg az emberi hatásoknak kitett élőhelyek ökológiai degradációja a faji sokszínűség mérséklődésében is tetten érhető (Sattler et al. 2011). így törekedni kell az urbanizációs tevékenység által érintett és a természetes élettársulások egészséges egyensúlyának megteremtésére, a természeti értékek védelmére. Meglepő a fenyőfélékben fejlődő cincérfajok (A. sanguinolenta L., S. rubra L.) magas egyedszáma, mely a Zselic területére korábbi évtizedekben telepített, flóraidegen lucosok (Picea abies L.) jelenlétével magyarázható. Napjainkban ezen örökzöldek leromlása miatt, azok fokozatos felszámolása zajlik (Szép 2010). Helyüket elegyes erdők foglalják el, mely az emlitett fajok Zselicből történő fokozatos kiszorulását vonhatja maga után. A Dél-Dunántúl bizonyos területein, így Külső- és Belső-Somogyban a kevésbé kedvező száraz és/vagy erős emberi hatásokkal érintett területekről a bükkösök visszaszorulóban vannak, melyek helyét elegyfát alkotó társulások veszik át (Csiky et al. 2011). Ez a változás jelentősen érintheti az elsősorban bükkön fejlődő fajokat (S. scutellata Fabr.), melyek egyedszám csökkenése a vizsgálat évei során is tetten érhető volt. így kiemelt jelentősége van az őshonos fafajok pótlásának. Az intenzív erdőgazdálkodású területekről eltávolított sérült, vagy holt fák hiánya is jelentős hatást gyakorol az szaproxylofág fauna összetételére. A holt faanyagban fejlődő fajok L. aurulenta Fabr., S. bifasciata Müller, S. melanura L. élőhelyei tűnhetnek el. A L. aurulenta Fabr. tapasztalt szórványos előfordulása is ezt a kedvezőtlen trendet támasztja alá. A lágyszárú kultúrák alacsony diverzitása - függetlenül, hogy a viráglátogató cincérek magas egyedszámban látogatták e társulásokat - a helyben fejlődő fajok (csupán a P. floralis L.) mérsékelt számával magyarázható. így e pollenfogyasztó rovarok nagyobb fajgazdagsága a virágzó lágyszárúakkal tarkított elegyes erdőkben tapasztalható. Természetesen változatosabb faj összetételt tapasztaltunk volna az Agapanthiini és a Phytoeciini tribuszok vizsgálatba vonásával.
