Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XII. - Natura Somogyiensis 27. (Kaposvár, 2015)
Kevey B. : Tengelici-homokvidék zárt homoki tölgyesei (Polygonato latifolii-Querectum roboris Borhidi in Borhidi et Kevey 1996)
Kevey B.: A Tengelici-homokvidék zárt homoki tölgyesei I Eredmények megvitatása A Tengelici-homokvidék zárt tölgyesei ma már erősen fragmentráltak és izoláltak. Viszonylag nagyobb állományai voltak a vajtai „Nagy-erdő”-ben és a németkéri „Barát- erdő”-ben. Komplex faji összetételük lényegesen nem különbözik az egyéb síkvidéki (Duna-Tisza köze, Nyírség, Bakonyalja) homoki tölgyesekétől. Inkább a Duna-Tisza köze és a Bakonyalja zárt homoki tölgyeseivel (Polygonato latifolii-Quercetum roboris) mutat közelebbi rokonságot, míg a nyírségi állományoktól (Convallario-Quercetum roboris) jobban különbözik (6-7. ábra). Ez az eredmény megerősíti Borhidi (in Borhidi et Kevey 1996) azon állítását, amely szerint a Duna-Tisza köze zárt homoki tölgyesei (gyöngyvirágos-tölgyes) Polygonato latifolii-Quercetum roboris néven elválasztható a Nyírség Convallario-Quercetum-átói. A száraz tölgyesek elemei (Quercetea pubescentis-petraeae s.l.) tekintetében is a Tengelici-homokvidék és a Duna-Tisza köze tölgyesei között igen nagy a hasonlóság, míg a Nyírség és a Bakonyalja tölgyeseiben már lényegesen kevesebb a xeroterm növény (3. táblázat, 3. ábra). Ennek ellenkezőjét tapasztaljuk a mezofil (Fagetalia) fajok esetében, amelyekben a Nyírség és a Bakonyalja tölgyesei a leggazdagabbak. E növények a Duna-Tisza köze tölgyeseiben a legritkábbak (3. táblázat, 2. ábra). Ezen adatok összefüggésbe hozhatók azzal, hogy amíg a Tengelici-homokvidék és a Duna-Tisza köze az erdőssztyep zónában foglal helyet, addig a Nyirség és a Bakonyalja már a csapadékosabb zárt tölgyes zónába sorolható (vö. Borhidi 1961). Az ábrákon az is látszik, hogy a Tengelici-homokvidék erdeiben azért több a mezofil elem, mint a Duna-Tisza közén. Erre a magyarázatot az nyújthatja, hogy míg a Duna-Tisza köze az Alföld közepe táján terül el, ahol a klíma a legszárazabb és legkontinentálisabb, addig a Tengelici- homokvidék az erdőssztyep zóna nyugati peremén fekszik, ahol már közel vannak a Tolnai-hegyhát löszdombjai. A homoki gyertyános-tölgyesektől (Convallario-Carpinetum) való elkülönítés nem sikerült egyértelműen. A karakterfajok aránya szerint ugyan - a vártnak megfelelően - a gyertyános-tölgyesekben több a Fagetalia, a zárt tölgyesekben pedig több a Quercetea pubescentis-petraeae elem, de a sokváltozós elemzésekkel nem sikerült a két asszociációt elválasztani. Mind a dendrogramon (6. ábra), mind az ordinációs diagramon (7. ábra) a minták erős keveredést mutatnak. Ennek okát elsősorban abban látom, hogy a homoki gyertyános-tölgyesek nem elég jellegzetesek, faji összetételük elszegényedett. Egyrészt az erdőssztyep klima (vö. Borhidi 1961) eleve nem kedvező a gyertyános-tölgyesek kialakulására. Másrészt e gyertyános-tölgyes foltok amúgy is erősen fragmentáltak és izoláltak, körül vannak véve a nagyobb kiterjedésű zárt homoki tölgyesekkel, ahonnan az állományaikba számos Quercetea jellegű faj behatol. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy az utóbbi évszázadban e homokvidéken mélyebbre esett a talajvízszint. A talaj szárazabbá vált, s ezáltal a gyertyános-tölgyesekben a Fagetalia fajok megritkulhattak, a Quercetea jellegű elemek pedig elszaporodtak. A homoki gyertyános-tölgyesek faji összetétele így a zárt homoki tölgyesek felé mozdult el. Ezt támasztja alá a két asszociáció között kimutatott differenciális fajok rendkívül alacsony száma is (4. táblázat). Ennek ellenére nincs okunk kétségbe vonni e homoki gyertyános-tölgyesek (Convallario- Carpinetum) egykori tipikusabb létezését, amelyek jelenkort megérő állományai a múlt emlékeit őrzik (Kevey et Lendvai 2015). A Tengelici-homokvidék zárt homoki tölgyeseit a Duna-Tisza közéről leírt Polygonato latifolii-Quercetum roboris néven leírt gyöngyvirágos-tölgyes asszociációval azonosíthatjuk, mint annak kissé mezofílabb változatát. Az erdőtársulás cönoszisztematikai helye a az alábbi módon vázolható:
