Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XI. - Natura Somogyiensis 26. (Kaposvár, 2015)
Kovács P. - Szinetár Cs. - Takács G.: Szigetköz néhány jellemző élőhely-típusának arachnológiai állapotfelmérése (2013-2014)
46 Natura Somogyiensis vízellátottságúnak. Az erdő domináns faja a Piratula hygrophila, mellyel szemben a Pardosa alacris itt csak alárendelt szerepet játszott. A Pardosa lugubris jelenléte is ezt igazolja, mely csak innen és a Püspökerdőből került meg. A domináns fajok közé tartozik a Drassyllus villicus, mely az erdők feléből került elő. Ez a faj kimondottan a száraz erdőkre jellemző, hiányzik a már tárgyalt Püspökerdőből és a Zsejkei-erdőből, mely alátámasztja ezen élőhelyek nedvesebb jellegét. A vizsgált erdők eltérő nedvességi viszonyait jól mutatja e faj jelenléte, illetve hiánya. A legtömegesebb a Lóvári-erdőben volt, ahol az erdő domináns faja. Ezen az élőhelyen került elő a védett tölgyes torzpók (Atypus affinis) is. A Háros-sziget keményfa-ligeterdeinek leggyakoribb fajai az Agroeca brunnea és az Ozyptila praticola voltak (Loksa és Loksa 1993). Jelentős egyedszámot ért el a Piratula hygrophila, miközben a Szigetközben domináns Trachyzelotes pedestris a Drassyllus villicus és a Pardosa alacris hiányoztak. A fentiek a Loksáék által vizsgált keményfás- ligeterdők jobb vízellátottságára utalnak. A Bécsi-medence keményfa-ligeterdeiben a Diplocephalus picinus és az Ozyptila praticola mutatott kiugró egyedszámot, de jelentős volt a Pardosa lugubris és a Tenuiphantes tenebricola jelenléte is (Thaler és Steiner 1987). Ugyanakkor innen is hiányoztak a szárazabb környezetet jelző Trachyzelotes pedestris, Drassyllus villicus és Pardosa alacris. A Csallóközi keményfa-ligeterdőkben végzett vizsgálatok eredményei (Gajdos 1995) nagyrészt az előzőekben tárgyalt tapasztalatokat erősítik meg. A Szigetközben jelenleg domináns Pardosa alacris, Trachyzelotes pedestris és Drassyllus villicus a Csallóközben nem kerültek elő az elterelést megelőzően és azt követően sem. Az Ozyptila praticola elsősorban az elterelést megelőzően volt tömeges. A Piratula hygrophila ott egyértelműen a puhafaliget-erdők karakter faja volt, a keményfa-ligeterdőből egy példánya sem került elő Gajdos (1995) vizsgálatai során. Fűz-nyár ártéri erdők A Dunaszentpálhoz tartozó Bolgányi-híd lábánál található idős fehér nyarak uralta ligeterdő (2. ábra) képviselte ezt az élőhelytipust a 2013-as és 2014-es vizsgálataink során. A téli mintavételezés során csupán 5 faj került elő, és a tavaszi gyűjtés is mindössze nyolc faj jelenlétét mutatta ki. A vártnál alacsonyabb faj szám a csapdák részleges megsemmisülésével (elöntésével) magyarázható. A téli gyűjtések során a Diplostyla concolor volt a domináns faj, de jelentős volt a Centromerus sylvaticus abudanciája is. A tavaszi eredmények Piratula hygrophila dominanciáját hozták, mely a nedves élőhelyek, elsősorban a ligetes, kevésbé árnyékolt erdők karakter fajának tekinthető. A keményfás-ligeterdők közül a Zsejkei-, és a Püspökerdőből került elő ez a faj. Az előző gyűjtőhelyen domináns volt. A hasonlósági vizsgálatban az erdők közül ez a három terület hasonlóságot mutatott (6. ábra), melynek okát a hasonló nedvességi viszonyokban kereshetjük. Kiszáradó láprétek, mocsárrétek A kiszáradó láprétek közül a Patkányosi-rét emelhető ki először (4. ábra), ahol a víz hiányából fakadó degradáció jelei mellett, jelenleg még a lápréti jelleget mutató fajok is előkerültek. A tavaszi mintavételezés során 24 pókfajt mutattunk ki, melyek közül két farkaspók (Pardosa alacris, Xerolycosa miniata) bizonyult dominánsnak. Az első faj a meleg és száraz (legfeljebb közepesen nedves) erdők karakter faja. Jelenléte egyértelműen a terület cserjésedésére és kiszáradójellegére utal. Szintén a gyep szárazodását mutatja a másik faj jelenléte is, mely hasonlóan a xerofil jellegű gyepek olykor tömeges pókja. A terület száraz jellegét hangsúlyozza az alábbi fajok megkerülése is: Drassodes
