Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XI. - Natura Somogyiensis 26. (Kaposvár, 2015)
Kovács P. - Szinetár Cs. - Takács G.: Szigetköz néhány jellemző élőhely-típusának arachnológiai állapotfelmérése (2013-2014)
40 Natura Somogyiensis mutatja ki a tájegységből. Az 1990-es években a nyugat-dunántúli települések épületlakó pókjainak felmérésére irányuló kutatás részeként több szigetközi településről is történtek gyűjtések (Kovács 1997). Az ezredforduló környékén készült két további diplomamunka, melyekben az állaspókok (Tetragnatha spp.), valamint a védett búvárpók (Argyroneta aquatica) újonnan ismertté vált szigetközi előfordulási adatai is szerepeltek (Takács 1998, BaraksÓ 2002). Az ezredfordulót követően két összefoglaló munka készült, mely tárgyalja a Szigetköz pókfaunáját. A Kisalföld néhány tájegységének (Fertő-táj, Szigetköz, Komárom- Esztergomi síkság) a pókfaunájáról ad összegző áttekintést Szinetár (2006) munkája. 2012-ben jelent meg a Nyugat-magyarország peremvidék arachnológiai faunalistája (Kovács et al. 2012), mely Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék összes publikált arachnológiai adatát tartalmazza, így a Szigetközre vonatkozó valamennyi addigi adatot magában foglalja. A Duna mente további hazai szakaszainak pókfaunájával mindössze két korábbi tanulmány foglalkozott. Szinetár (1992) a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet területén, míg Loksa I. és Loksa I. (1993) a budapesti Háros-szigeten végeztek faunisztikai vizsgálatokat. A Duna Szigetközhöz közeli, de az országhatáron kívüli részéről két vizsgálatot kell megemlíteni. A Bécs alatti Duna ártéren Thaler és Steiner (1987), a Csallóközben pedig Gajdos (1995) végeztek részletes faunafeltáró kutatást. Anyag és módszer Vizsgálati területek és a mintavételi időszakok A vizsgálati területeket négy élőhelytípus szerint választottuk ki. Kiemelt figyelmet kaptak a tölgy-kőris-szil ligeterdők (keményfás ártéri erdők) (I.-VI1L, XIII. és XIV. mintaterületek). Az 1992-es Duna elterelés következtében kialakult talajvízszint csökkenésének káros hatása a keményfás ligeterdőkben éreztette legkevésbé hatását (Kevey 2001). Ennek oka, hogy ezek az élőhelyek a legmagasabb térszíneket foglalják el, és csak az extrém magas vízálláskor vagy bizonyos esetekben még akkor sem kapnak elöntést. A vizsgálataink során egy puhafa-ligeterdőt (füz-nyár ártéri erdők) vizsgáltunk (XVII. mintaterület). A terület Dunaszentpál település közigazgatási területére esik, a Bolgányi- híd lábánál elterülő idős, főleg fehér nyarak alkotta erdő. Botanikai szempontból viszonylag természetesnek tekinthető terület (Készéi 2013), mely a magasabb vízállásokkor elöntésre kerül. A Duna elterelésének káros hatásai jelentős mértékben jelentkeztek ennél a hullámtéri élőhelytípusnál. A vizsgálataink során öt nedves gyepterületet mértünk fel. A főként kiszáradó kékperjés láprétek (Schmidt 2014) és kiszáradó lápi cserjések (Molinio-Salicetum cinerea) közé sorolandó területek az alábbiak voltak: Vörös-rét (IX. mintaterület), Szárcsás-tó (XI. mintaterület), Kucsérok (XV. mintaterület), Patkányosi-rét (XVI. mintaterület) és Gyalapi-rét (XVIII. mintaterület). A fenti gyepek Ásványráró, Dunaszeg és Győrladamér térségében találhatók. A Duna elterelése óta ezeket az élőhelyeket erős degradáció jellemzi. A vízhiány miatt több, korábban meglévő lápréti növényfaj (Eriophorum angustifolium, Orchis laxiflora ssp. palustris, Pedicularis palustris) tűnt már el a megnevezett területekről. Egyrészt a vízhiányra, másrészt a korábbi kezelések (kaszálás, legeltetés) elmaradására vezethető vissza a rétek becserjésedése és gyomosodása. Ez utóbbi elsősorban a magas aranyvessző (Solidago gigantea) térhódításában nyilvánul meg (Schmidt 2014).
