Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok IX. - Natura Somogyiensis 24. (Kaposvár, 2014)
Otártics M.Zs. - Juhász N. - Üst N. - Farkas S.: Egy heterogén erdőállomány avarlakó szárazföldi ászkarák-közösségeinek (Isopoda: Oniscidea) összehasonlítása
62 Natura Somogyiensis ma jellemzői (elsősorban a hőmérséklet és páratartalom paraméterek), valamint egyéb abiotikus (pl. talaj pH) és biotikus tényezők (pl. predátoraik jelenléte, hiánya) szabja meg. A számos befolyásoló tényező miatt egy adott élőhelyen előforduló ászkarák közösségek mennyiségi és minőségi összetétele változatos képet mutat. Az ászkák közösségi szintű vizsgálata hazánkban a 60-as években kezdődött meg. Korábban főként állatszervezettani, élettani és faunisztikai eredményeket közöltek a kutatók (Forró és Farkas 1998). Loksa Imre nevéhez fűződnek az első tanulmányok, melyekben a hazai talajlakó gerinctelen állatok (ikerszelvényesek, pókok, stb.) mellett az ászkarákokra vonatkozó, közösségi szintű elemzéseket is közöltek. Számos, elsősorban barlangok talajfaunáját elemző tanulmánya mellett középhegységeink karsztbokorerdeinek talajfaunájáról írt könyve (Loksa 1966) volt az első átfogó, nagyobb lélegzetvételű mű a témában. A közelmúlt évtizedeiben számos publikáció született az ászkák biológiájának legkülönbözőbb területeiről, így közösségeik szerkezetéről, diverzitásáról, ezek tér-idő dinamikájáról is gyarapodni kezdtek ismereteink. A tanulmányok többsége nemzeti parkok, természetvédelmi területek kutatása során született (pl. Hornung 1991, Szlávecz 1991). Vilisics et al. (2008) az Aggteleki karszt töbreiben élő ászkaközösségek faj összetételét, diverzitását, ezek vertikális gradiens mentén megfigyelhető változását vizsgálták. Szintén karsztosodó területen elemezték a közösség összetételének alakulását kis léptékű térbeli skála mentén (Vilisics et al. 2011). Több tanulmány is született magyar kutatótól izraeli területek ászkarák közösségeiről. Mediterrán füves puszták, tölgyesek és fenyvesek vizsgálata során, egyelő, kézi gyűjtéssel 11 fajt mutattak ki (Hornung és Warburg 1995a) és bizonyították a mintavétel térbeli skálájának ászkaközösségekre gyakorolt befolyását (Hornung és Warburg 1995b; 1996). Szintén Izrael területén, egy 70 km hosszú transzekt mentén is végeztek gyűjtéseket a közösségi paraméterek, valamint a mintaterületek béta diverzitásának vizsgálata céljából (Warburg és Hornung 1999). Magyarországi ártéri és homoki erdők, láprétek, szikesek és homoki gyepek ászka- és ikerszelvényes-közösségeinek kutatása során 3-7 fajból álló társulásokról számolnak be (Korsós és Hornung 2001). Egyes fajok (pl. Armadillidium vulgare) az élőhely vízviszonyaitól függetlenül, minden mintavételnél előkerültek. Más fajok esetében a tűrőképességüknek megfelelően tűntek fel, vagy hiányoztak a különböző vízellátottságú helyeken. Az elmúlt évtizedben megszaporodtak a lakott területeken élő ászkákra irányuló vizsgálatok. A városok és agglomerációs körzetük nyújtotta, eltérő ökológiai körülmények az ászka együttesek kvalitatív-kvantitatív paramétereinek eltérésében is megmutatkozhat (Hornung et al. 2007, Magúra et al. 2008). E témában több tanulmány is született dániai mintavételek alapján (Vilisics et al. 2007a,b). A erdei szegély élőhelyek ászkaközösségeinek összetételére gyakorolt is hatását elemezték (Elek et al. 2004). A dunántúli régióból ismert faunisztikai adatok alapján az alfa és béta diverzitás tendenciaszerű változásait is elemezték (Hornung et al. 2008) valamint a régió ászka közösségeinek sajátosságait is leírták (Farkas 2007). Különböző összetételű, szomszédos erdőállományokban élő közösségek vizsgálatát végezték el a dél-dunántúli Rinya-patak árterén (Farkas et al. 1999, Farkas 2001). Több tanulmány is ismert a Mecsek ászkarák közösségeiről (Farkas 2004a, Farkas és Vilisics 2006). A Zselicből és a Külső-Somogy területén élő ászkaközösségekről kevés információval rendelkezünk, mert faunisztikai adatok gyűjtésén kívül (Farkas 2004b) a területre jellemző természetes és egyéb erdőtársulásaiban ilyen célzatú kutatásokat még nem végeztek. Az említett kistáj egyik kiemelten fontos alkotója, a természetvédelmi oltalom alá helyezett Deseda-tó környéke is a nem kutatott területek közé tartozik. Ezért választottuk vizsgálataink helyszínéül az említett területet. A mintavételezéseket a tó
