Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VIII. - Natura Somogyiensis 23. (Kaposvár, 2013)
Farkas S. - Vlisics F.: Magyarország szárazföldi ászkarák faunájának határozója (Isopoda: Oniscidea)
90 Natura Somogyiensis A fajok és családok nevezéktanában, valamint a taxonómiában Schmalfuss (2003) munkáját vettük alapul, míg a hazai ászkafajok magyar nevei (javaslat jelleggel) itt olvashatók először. A kulcs 11 morfológiai és 110 határozáshoz szükséges ábrát tartalmaz, melyekből 14 db kivételével valamennyi eredeti, saját példányainkról és mikroszkópi preparátumokról készült rajz. Egyes fajoknál Grüner (1966) és Schmölzer (1965) határozóiban közölt rajzok felhasználásával készítettünk ábráinkat. A Ligidium intermedium potrohláb- exopoditjának rajza Kontschán (2002) munkája alapján készült. A ászkarákok testfelépítése Jelen közleménynek nem célja a szárazföldi ászkarákok részletes morfológiai elemzése, de ennek lényegre törő, rövid ismertetésétől nem lehet eltekinteni. Az ászkarákok teste fejre, torra (előtest) és potrohra (utótest) tagolódik. Fejük egységes tokot képez. Rágó szájszerveik vannak. A rákokra jellemző két pár csáp közül a második pár feltűnően nagy, míg az első kicsi, rejtett. Egyes fajok nem rendelkeznek szemmel (pl. Mesoniscus graniger, Platyarthrus hoffmannseggii), másoknak csak egyetlen (Hyloniscus és Haplophthalmus fajok), vagy három (pl. Trichoniscus genusz) ocellusbó\ álló látószerve van. A nagyobb termetű ászkák összetett szemei számos ocellusból tevődnek össze, amely a rovarok összetett szemére emlékeztet. A fejtok felső része a fejtető, melyet a homloktól többnyire egy határozott él ( linea frontalis) választ el. Egyes fajoknál (Lepidoniscus minutus) ez hiányzik, így a fejtető és a homlok átmenete egy ívelt felülettel valósul meg. A fej oldalain gyakran domború, vagy szögletes kinövések, un. oldallebenyek láthatók. Több fajnál középlebeny is megfigyelhető (pl. Trachelipus, Porcellium, Porcellio genuszok). Az Armadillidium fajok homlokán az un. homlokháromszög helyezkedik el. Ennek alakja, mérete fajra jellemző lehet. Az ászkák hátoldalát nem védi pajzs, így a torukat alkotó hét szelvény jól látható. A torszelvények hátlemezeinek felülete, színe fontos határozóbélyeg lehet. A hátlemezekhez oldallemezek (i epimerit) kapcsolódnak. Ezeken egyes fajoknál (pl. Trachelipus) mirigyek kivezetőnyílásainak apró körökbe foglalt alakzatai (pórusmező) láthatók. Ezek megléte, vagy hiánya, távolságuk az epimerit szegélyétől faji azonosító bélyeg. Az epimeritek és az oldallemezek határán kis kinövések figyelhetők meg (nodulus lateralis) egy érzékelősertével. A hét torszelvény mindegyikéhez a hasoldalon egy-egy pár járóláb kapcsolódik. Ezek valamennyien egyformák - innét származik az ászkarákok tudományos elnevezése is (Isopoda - egyforma lábúak). Minden láb azonos felépítésű és öt ízből áll: basipodit, ischiopodit, meropodit, carpopodit és propodit. Utóbbihoz egy karom kapcsolódik. Valamennyi lábízen tüskéket, szőröket és különböző nyúlványokat láthatunk, melyek szintén fontos határozó bélyegek lehetnek. A nőstények hasoldalán a szaporodási időszakban un. költőtasak (marsupium) fejlődik, mely a petéket, később a fiatal lárvákat (manca) tartalmazza. A marsupiumot alkotó vékony lemezek a következő vedlés során eltűnnek. Az ászkarákok potroha öt szelvényből áll, mely közül az első kettő nem visel epimerite két. A potrohszelvényekhez vékony lemezekből álló hasadt lábak kapcsolódnak. Alapízükhöz (protopodit) egy külső (exopodit) és egy belső ág (endopodit) ízesül. Az exopoditokon egyes fajoknál szabad szemmel is jól látható légzőszerveket (fehértest) figyelhetünk meg. Ezek száma a családok, genuszok elkülönítésében fontos szerepet játszhat. Sajnos, számos genuszon belül a különböző fajok nőstényei annyira hasonlítanak, hogy nem lehet megkülönböztetni őket. Ezeknél a fajoknál csak a hímek azonosíthatók első potrohlábuk exopditjának és/vagy endopoditjának alapján.
