Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VIII. - Natura Somogyiensis 23. (Kaposvár, 2013)
Kevey B.: A Harkányi-sík gyertyános-tölgyesei (Corydali cavae-Carpinetum Kevey 2008)
10 Natura Somogyiensis Sokváltozós statisztikai elemzések eredményei Fent összehasonlított gyertyános-tölgyesek egymáshoz való viszonyát cluster- analízisssel és főkoordináta-analízissel is megvizsgáltam. A két dendrogramon (5-6. ábra) és az ordinációs diagramon (7. ábra) látszik, hogy a Harkányi-sík gyertyános-tölgyesei köztes helyet foglalnak el a Dráva-sík (Veronico montanae-Carpinetum) és a Nagynyárádi-sík (Corydali cavae-Carpinetum) gyertyános-tölgyesei között. Megvitatás A vizsgálati eredményekből arra lehet következtetni, hogy a Harkányi-sík gyertyánostölgyesei viszonylag természetközeli állapotban vannak. Erre utal egyrészt a konstancia- osztályok eloszlása, mely szerint a konstans (K V) fajoknál jelentkezik egy második maximum (1. ábra). A két dendrogram (5-6. ábra) és az ordinációs diagram (7. ábra) szerint a felvételek viszonylag nagyfokú homogenitást/hasonlóságot mutatnak. Ennek magyarázata elsősorban az, hogy a felmérések kicsiny területen, Harkánytól és Siklóstól délre levő, egymáshoz közelálló erdőkből készültek. A Harkányi-sík gyertyános-tölgyesei térben köztes helyet foglalnak el a Dráva-sík és a Nagynyárádi-sík gyertyános-tölgyesei között. Ezt a köztes állapotot a hagyományos (2-4. ábra) és sokváltozós elemzési eredmények egyaránt alátámasztják (5-7. ábra). A leginkább szembetűnő különbség az, hogy a keményfás ligeterdők (Alnion incanae) elemeinek aránya a Dráva-síkon a legmagasabb (3. ábra). Ennek ellenkezőjét tapasztaljuk a száraz tölgyesek karakterfajainál (Quercetea pubescentis-petraeae), amelyek épp a Dráva-síkon mutatják a legalacsonyabb értéket (4. ábra). E jelenségre egyrészt a nyugatról keletre növekvő kontinentalitás (vö. Borhidi 1961) adhat magyarázatot. Másrészt e szárazodásban az is szerepet játszik, hogy mind a Harkányi-, mind a Nagynyárádi-sík gyertyános-tölgyesei lösz (vagy homokos lösz) alapkőzeten fordulnak elő, amelynek talaja a nyári időszakban lényegesen jobban kiszárad, mint a Dráva-sík holocén öntésterülete. Fenti statisztikai adatok alapján arra következtethetünk, hogy a Harkányi-sík gyertyános-tölgyesei nem a Dráva-sík Veronico montanae-Carpinetum-áva\, hanem a Nagynyárádi-síkról leírt Corydali cavae-Carpinetum-msá mutat közelebbi rokonságot, utóbbinak egy Fagetalia fajokban (2. ábra) szegényebb változatának tekinthető. A Harkányi-sík gyertyános-tölgyeseinek helye tehát a növénytársulások rendszerében az alábbi módon vázolható: Divízió: Querco-Fagea Jakucs 1967 Osztály: Querco-Fagetea Br.-Bl. et Vlieger in Vlieger 1937 em. Borhidi in Borhidi et Kevey 1996 Rend: Fagetalia sylvaticae Pawlowski in Pawlowski et al. 1928 Csoport: Fagion sylvaticae Luquet 1926 Alcsoport: Carpinenion betuli Issler 1931 Társulás: Corydali cavae-Carpinetum Kevey 2008
