Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VII. - Natura Somogyiensis 22. (Kaposvár, 2012)
Kevey B.: Töredékes tölgy-kőris-szil ligetek a Zákányi-dombokon (Knautio drymeiae-Ulmetum Borhidi et Kevey 1996)
6 Natura Somogyiensis Alkalmazott módszerek A cönológiai felvételek a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (Becking 1957) hagyományos kvadrát-módszerével készültek. A felvételek táblázatos összeállítása, valamint a karakterfajok csoportrészesedésének és csoporttömegének kiszámítása az „NS” számítógépes programcsomaggal (Kevey és Hirmann 2002) történt. A felvételkészítés és a hagyományos statisztikai számítások - kissé módosított - módszerét korábban részletesen közöltem (Kevey 2008a). A SYN-TAX 2000 program (Podani 2001) segítségével bináris cluster analízist (Method: Complete link; Coefficient: Baroni-Urbani - Buser) és ordinációt (Method: Principal coordinates analysis; Coefficient: Baroni-Urbani - Buser) végeztem. A fajok esetében Horváth F. et al. (1995), a társulásoknál pedig az újabb nómenklatúrát (Borhidi és Kevey 1996, Borhidi 2003, Kevey 2008a) követem. A társulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (Oberdörfer 1992, Mucina et al. 1993, Borhidi 2003, Kevey 2006a, 2008) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál elsősorban a hazai szakirodalmat (Soó 1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980, Borhidi 1993, 1995; Horváth F. et al. 1995, Kevey 2008) vettem figyelembe. Eredmények Fiziognómia A vizsgált tölgy-kőris-szil ligetek lombkoronaszintje az állomány korától függően 15-28 m magas, közepesen, vagy jól záródó (70-80 %). Viszonylag állandó (KIV) faja a Quercus robur és a tájidegen Robinia pseudo-acacia. Konszociációt képezhet az Acer campestre, a Fraxinus excelsior, a Populus tremula, a Quercus petraea és az idegenhonos Quercus rubra. Az alsó lombkoronaszint változóan fejlett, magassága 8-16 m, borítása pedig 15-40 %. Főleg alászorult fák alkotják. Állandó (K IV-V) fajai az Acer campestre, a Carpinus betulus, a Corylus avellana, a fákra felkapaszkodó Hedera helix, az Ulmus minor és a tájidegen Robinia pseudo-acacia. Jellemző, hogy több cseije- (Cornus sanguinea, Corylus avellana, Crataegus monogyna, Euonymus europaeus, Padus avium) és liánfaj (Clematis vitaiba, Hedera helix, Vitis riparid) is eléri ezt a szintet. A cserjeszint szintén változóan fejlett. Magassága 2-3,5 m, borítása pedig 25-75 %. Részben a lombkoronaszint fáinak fiatal egyedei képezik (Acer campestre, A. pseudoplatanus, Carpinus betulus). Állandó (K IV-V) fajai a következők: Acer campestre, Cornus sanguinea, Corylus avellana, Euonymus europaeus, Hedera helix, Sambucus nigra, Ulmus minor. Tömegesebb cserjéi a Corylus avellana, a Sambucus nigra és a Staphylea pinnata. Az alsó cserjeszint (újulat) borítása 5-50 %. Állandó (K IV-V) fajai az Acer campestre, az Euonymus europaea, a Hedera helix, a Rubus caesius, a Sambucus nigra és az Ulmus minor. Közülük a Hedera helix néhol fáciesképző. A gyepszint borítása 60-100 %, viszonylag sok állandó (K IV-V) fajjal: Aegopodium podagraria, Asarum europaeum, Carex sylvatica, Corydalis cava, Dentaria bulbifera, Equisetum telmateia, Ficaria verna, Gagea lutea, Galanthus nivalis, Galeobdolon luteum, Galeopsis speciosa, Galium aparine, Geranium phaeum, Geum urbanum, Heracleum sphondylium, Humulus lupulus, Knautia drymeia, Polygonatum multiflorum, Pulmonaria officinalis, Ranunculus lanuginosus, Stachys sylvatica, Stellaria holostea, Symphytum tuberosum, Urtica dioica. Fáciest képezhet az Aegopodium podagraria, az Allium ursinum, a Corydalis cava, a Ficaria verna, és a Galeobdolon luteum.
