Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VII. - Natura Somogyiensis 22. (Kaposvár, 2012)
Horváth B. - Sáfián Sz. - Kovács Gy.: A Koppány-völgy lepkefauna vizsgálatának első eredményei (Lepidoptera)
210 Natura Somogyiensis ismert Külső-Somogyból (Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület leg.: Sáfián Sz.). Elteljedésének korábbi határát az Adriai-tenger partvidékének vélték (Gozmány 1970). Feltételezhető, hogy az afrotrópikus-mediterrán faj északi irányú terjedéséért a klímaváltozás hatására bekövetkező melegedés is felelős lehet. Meganephria bimaculosa (Linnaeus, 1767) Európa mediterrán és középső területein előforduló, de sehol sem gyakori faj. Száraz, ritkás erdők, elhagyatott gyümölcsösök (Ronkay és Ronkay 2006), patakvölgyek lakója, ahol tápnövényei (Ulmus spp., Prunus spp.) előfordulnak. A felmérések során 1 alkalommal került elő a domboldalban lévő kaszált bio-dió ültetvény területén. Lycaena dispar rutilus (Werneburg, 1864) Hazánkban védett faj, szerepel az Élőhely Irányelv (Natura 2000) II. és IV. függelékében is. Elsősorban nedvesebb élőhelyekhez (láprétek, árokpartok stb.) kötődik, különböző Rumex fajokon fejlődik (Gozmány 1968). A vizsgálat során több alkalommal is előkerültek példányai a Koppány-patak mentén. Apatura ilia ([Denis & Schiffermüller], 1775) Hazánkban védett, a vörös könyvben potenciálisan veszélyeztetett fajként szerepel (Varga 1989). Alföldi fűz ligetekben, domb- és hegyvidéki patakvölgyek bokorfuzese- iben egyaránt előfordul. Elsősorban fűz fajokon (Salix spp.) fejlődik (Gozmány 1968). Mind a patakvölgyben, mind pedig a magasabban fekvő vízgyűjtő területen megfigyeltük több példányát. A lepkefauna és a tájhasználat összefüggései A felmérések során előkerült lepkefajok a vizsgált terület magas élőhely-komplexitását támasztották alá. A szárazabb élőhelyek fajai (pl.: Aedia leucomelas, Meganephria bimaculosa) éppúgy előkerültek a vizsgálatok során, mint a hűvösebb patakvölgyeket, vagy lápréteket preferáló lepkefajok (pl. Chariaspilates formosaria). Az eredmények alapján a terület legértékesebb lepkeélőhelyeinek a Koppány-patak menti vizes rétek, magaskórósok és puhafa ligeterdők bizonyultak, amelyeket az invazív óriás aranyvessző (Solidago gigantea) terjedése veszélyeztet. Nem elhanyagolható ezen élőhelyek kiszáradás okozta beszűkülése és eltűnése, ami egyértelműen a Koppány- patak mederszabályozásának következménye. Egy esetleges meder-rehabilitáció jelentősen növelné az élőhelyek minőségét, és lehetőséget teremtene a már megsemmisült életterek másodlagos kialakulására. Számos faj számára további jelentős élőhelyet nyújtanak a félszáraz gyepekkel borított, mára teljesen felhagyott legelők. Ezek esetében gondot jelent a gyomosodás, melynek oka a hagyományos gazdálkodási módok megszűnése, az állattartás visszaszorulása, ami az országban számos más helyen is komoly természetvédelmi probléma. A természetközeli élőhelyek beszűkülését tovább fokozta a területek intenzív mezőgazdálkodási kultúrába történő bevonása. A vízgyűjtőterületen lévő nagy kiterjedésű szántóterület megléte jelentős veszélyeztető tényező egyes lepkefajok esetében (például inszekticidek alkalmazása miatt). A felsorolt veszélyforrások és a hagyományos tájhasználat megszűnése ellenére elmondható, hogy a Koppány-patak völgyének Somogydöröcske és Gerézdpuszta közötti szakasza még gazdag lepkefaunát tart fenn. A területen emellett több, természetvédelmi szempontból jelentős lepkefaj is előfordul. Feltételezhető, hogy a mintaterületen tenyésző lepke-populációk képesek lennének a regenerálódásra, de ehhez az ártéren és a vízgyűjtő területen végzett intenzív gazdálkodási módok megszüntetése és a terület
